Utójáték

Nagyon érdekesnek és izgatónak találom a férfiszexualitást, főleg Rajta keresztül átszűrve. Mindig ismételgethetném, mennyire felkavar az ellentmondásosság. Sokszor érzem úgy, hogy tényleg belémfolyik, átcsorgatja a vérét, átadja magát nekem, kiürül, mint amikor valaki a saját életével ment meg egy másikat és én tellek meg vele. Egészen megtört a tekintete, mint akit kifosztottak, a farka ellágyul, mint aki végleg megtette a magáét és mintha egyetlen feladata az lett volna, hogy az iménti szeretkezésben engem dugjon önkívületig, mintha ez lenne csak a célja és rendeltetése, amit mégis sose tud elégszer teljesíteni.
Nem is olyan rég figyeltem őt szex után, annyira gyönyörű látvány volt. Nagyon-nagyon vad és állati szex volt, szinte dühös, éreztem, hogy valami nagyon elemit szabadítok fel benne, és azt éreztem, olyan, mint egy gyilkos. Szinte megsemmisítő erővel dugta a puncimat, valami olyan egyértelmű erővel és kéjes agresszióval, mintha egyszerre haragudna rá és érezné, hogy tehetetlen ellene és ez csak még jobban dühítené (nem elsősorban "rossz" dühöt értek ezalatt) és emiatt még erősebben dugna, mint aki már valójában meg is adná magát, de nem tudja. Mint egy hirtelen felindulásból elkövetett emberölés, olyan volt, és gyönyörű, tökéletes és izgató. Szeretők kétségbeesett és tehetetlen párosodása. Tudják, hogy soha nem lehet betelni vele és nincs szavuk a dologra és csak az egyre "elkeseredettebb" harcot váltja ki belőlük. És ez egy gyönyörű harc, néha azon gondolkodom, hogy erősebb lehet-e ez, mint mondjuk a halál. És utána mindennél csodálatosabb volt nézni a kibontakozását, ezek azok a pillanatok, amikor szoknunk kell, hogy kiszakadtattunk a másikból és külön vagyunk, külön testekben. Ahogy térdelt, teljesen meg-és összetörve, magába borulva, az arcát a kezeibe temette, én pedig feküdtem mellette tágra nyílt szemmel és tudattal, mint akit most ölt meg, mint egy haldokló tetem és értelmeztem magamban, amit látok,még tüzeltem magam vele. Még akkor is olyan volt, mint egy gyilkos, aki utólag szembesül azzal, mit tett, összeomlik és nem tudja kezelni és magán is csodálkozik, mi jött ki az imént belőle. Egyszer olyan, mintha ő lenne az eleven és kiüríthetetlen életerő-infúzióm, máskor meg mintha a "gyilkosom" lenne, elszánt és erős. Én meg fekszem ott összetörve és porrá zúzva, felajzva, hogy mennyire mélyen járt bennem, hogy mindegy is, mennyire hagynám én, hogy lemehessen, mert mindenképp lemegy és kívánom azt, aki ezt tette velem.
A férfiszexualitás más szempontból is érdekes. Többször elnézegettem koncerten zenélő férfiakat, de nem a félig átadós zenészeket, hanem akik szívből-lélekből elvesznek a zenében és mindig tömény szexuális energiát érzek körülöttük. Mondtam is a pasimnak, nem értem, hogy amikor férfiak ilyen közel önkívületi állapotban vannak, hogy nem áll fel a farkuk, mert számomra már-már tapintható a merevedésük. Szerinte ez azért mégsem ugyanaz, és bár lehet, hogy józan ésszel én is belátom, hogy nem az, de továbbra is szeretem érezni ezt a mindent átható elveszős szexuális energiát. Mert szeretem érzeni azt is, hogy nálam jó helye van.

Egymásban

Odáig vagyok a fantáziáiért. Soha nem találkoztam még férfival, aki ennyire beengedett volna saját magába és ennyire hagyta volna, hogy én is gyönyörködjek minden fantáziaképében és ennyire megnyitotta, feltárta volna magát, mintha sebészi precizitással haladhatnék a mélyrétegeiben már-már fizikai módon. Átfolyunk időnként egymásba és úgy érzem ez már a fantáziáinkra is jellemző. Ha mostanság maszturbálok, már nem a saját kis fantáziámat, vagy régebben jól bejövős képzeletbeli szituációkat húzok elő, hanem lemerülök az ő fantáziáiba, álmaiba. Amik gyönyörűek, különlegesek és mindenekelőtt nagyon izgatóak. Semmi klisé, vagy előregyártott sablonfantázia nincs benne, amit meg szoktak a férfifantáziának szabni (két nő, mangalány-alakú nő, extrém nagy mellű nő, hentai szituk meg ilyenek), amiket már azelőtt végighallgattam pasiktól és megszoktam.
Még soha nem kérdeztem rá, pedig érdekelne, hogy megismerkedésünkkor hogyan fogadta azt, hogy biszex vagyok, bár nem emlékszem semmi különösebb kiakadásra és ahogy akkor, most is nagyon büszke vagyok rá, hogy heteró létére mégis képes "homofil" módon gondolkodni, nem hisz az előre leosztott nemi szerepekben és szexuális orientációkban. Ezért volt talán természetes számára a biszexualitásom. A kétneműség meg valahogy mindig jelen volt a kapcsolatunkban. Én eleve rendelkezem egy elég erős férfioldallal is, ahogy ő egy nőivel és tökjól össze tudjuk egyeztetni. Mint ahogy anima és animus mindenkiben ott van. Persze érdekes, mikor a nagyon nőies testemben néha egy férfilelkiséget érzek, néha meg nagyon egy nőit, de az egész olyan, mintha valójában mindkét nem ott lenne bennem. A fantáziámban ez is előjön, érdekes a szememnek nézni egy shemale testet és mindig érdekelt a nemek közti átmenet témája. Az is megfordult bennem, hogy a hermafroditák valójában tökéletes lények, de tudom, hogy a valóságban ez inkább nehézséget okoz nekik. Mindenesetre az androgün kinézet vagy személyiség nagyon-nagyon izgatóan hatott rám mindig is. Gyerekkoromban David Bowie volt a bálványom, mai napig az egyik legnagyobb művészként tekintek rá. És később is mindig az átmenetek izgattak, ami nem egyértelműen nő(ies) és nem egyértelműen férfi(as). A nőben kell legyen valami, ami szabálytalanítja a nőiességét, valami agresszív vagy férfias, a férfiban pedig valami nőies, valami lágy vagy kurvásan kihívó. Ilyesmiről mindig sokat beszélgettünk, imádtam vele ezeket a beszélgetéseket, mert mindig éreztem közben, hogy nagyon megérti és nagyon beleérzi magát, én meg attól izgultam fel, ahogy ő továbbgondolja, és minél több határt sikerült lebontanunk, annál jobban felizgultam. Tényleg úgy érzem, hogy két nem él bennem, csak éppen farkam nincs, de a nagy összeolvadások pillanatiban mégis olyan, mintha lenne és persze így is sokat fantáziálok arról, hogy van és szinte átérzem, milyen érzés lehet egy farokkal dugni. Most az ő farka olyan, mintha az enyém is lenne, nem akarom a saját testemtől elkülöníteni, mert az csak a látszat. Akkor megcsonkítottnak érezném magam.
Ő ezeket tudattalanul az álmaiban mindig továbbvitte és olyan izgalmas álmai lettek, amiktől tényleg benedvesedtem és hihetetlen módon vadul felkorbácsoltak lelkileg. Azzal kezdve, hogy megálmodott engem férfiként, érezte a személyiségemet és tudta, hogy én vagyok az, csak éppen férfitestben, de ettől semmi nem változott és leszopott és a testemnek álmában ugyanolyan íze volt, mint a valóságban, így tudta, hogy én vagyok az. Nagyon felizgatott ez az ösztönszíntű álmodási képesség és számtalanszor maszturbáltam erre. Persze azt nem tudom megmondani, honnan, a tudatalatti milyen birodalmából jönnek ezek az álmok, csak találgathatok, de akkor meg túl sablonos válaszokra lyukadok ki (talán férfiasnak lát engem?), úgyhogy nem akarok ezen gondolkodni, csak átadni magam neki és élvezkedni rajtuk.
Legutóbb valahogy továbbment benne ez a fantázia és arról álmodott, hogy shemale vagyok farokkal és mellekkel is is egyidejűleg. Ez azért is izgató, mert már nekem is voltak ilyen álmaim, bár azokban többynire én szeretkeztem shemalekkel és csak egyszer volt olyan, amikor én magam is az voltam, de mindegyikben közös volt, hogy hiánytalannak és szextől túlcsordultnak éreztem magam, aki ad és ad a szexben és nem kiegészül, hanem ő tölt be mindenhol lyukat és hiányt és gyönyörtől fülledt hajlatokat. Egyik álom közbeni orgazmusom akkor következett be, amikor férfitestem volt és éppen a farkamon lovagolt egy csaj. Tehát pont egy fordított helyzetet teremtett a tudatom a női testben élő férfi helyett. Negatívum talán az, hogy mégiscsak puncim van, ezzel hiába fantáziálgatok olyat, hogy én hatolok be, én török utat, én keresek helyet, nem férfiasíthatok egy olyan érzékeny szervet, mint a pina, ami inkább olyan, mint a szem, érzékeny, nyitott, befogadó és ott bent újrateremtő. Lehet, hogy emiatt vannak gondjaim mostanság a nedvesedésemmel. Pedig semmi köze hozzá az izgalmi szintemnek. Csak érdekes ellentmondás úgy maszturbálni, hogy egyre szűkebbre feszítem a puncimat, miközben azt képzelem, hogy baszok vele, alakítok egy másik puncit, tágra dugom, magamhoz, magamra, a testemre illesztem. Már nem is akarom a pinámban az ő határtalanságát foglyul ejteni, csak egy nagy tág, mozdulatlan, folyamatosan nyitott és nedves punci akarok számára lenni, ha most megnyílhatnék neki úgy, ahogy csak kedvem (és nem ahogy a fizikai határaim) engedik. Annyira izgatnak a fantáziái, hogy nem győzöm kimutatni. Valószínűleg az sem véletlen, hogy mostanság a dirty talk a másik, ami izgat, pedig az milyen megszokott és bejáratott formula. Elkezdtem a puncimra úgy gondolni, mint ahogy nagyon pejoratívan szokták hívni, picsa, és ez számomra is érdekes módon felizgatott. Még analizálgatom, hogy miért. De kár, hogy nincs egy jó pszichológusom, néha olyan feszítő kényszert érzek az ilyesmi jó alapos átbeszélésére. :)
Mindenesetre nem győzök élvezkedni azon, hogy végre valakivel összejöhetett az a minden dimenziót és tudati gátlást ledöntő intimitás, ami által mindketten mindenre flejogosítottnak érezzük magunkat és a másikat.

Legenda

Minekutána innen-onnan, többnyire baráti társaságokból visszahallottam, hogy nagyon menő ma felcsípni egy-egy színesbőrű csávót és hogy kifejezetten nem trendi óva inteni tőlük, gondoltam leírom a saját tapasztalataimat e téren, mert hogy egy feka ágyasom azért volt, még ha szeretői kapcsolat is. Meg úgy látom, hogy igencsak túl van-alaptalanul-értékelve a színesbőrűvel való szex egzotikuma.
Az alapvetés ugye az, hogy amin lyuk van meg még esetleg didkó is, azt ők meg akarják dugni. Annyira szeretik a női nemet, hogy nemi betegségekre fittyet hányva repülnek punciról puncira. Nekem azért volt ő a szeretőm, mert akkoriban épp csak ő jött össze és gondoltam kipróbálom. A farka körül volt metélve (holott én fitymapárti vagyok) és az én kezemnek elég nagy volt. És mint amolyan nagyobb farok, persze, hogy nem volt az a szép kőkemény és büszke merevedése, amit én szeretek a puncimban érezni, a nagy farok ugyanis kiterjedésénél fogva csöppet meghajlik. A szexuális kultúrája annyiból állt, hogy ha elszólta magát, hogy let's fuck, akkor dőlni kellett alá. És ez megtörtént vagy négyszer átlagosan egy éjszaka (hajrá mennyiség, minőség meg zéró). Nyalni abszolút nem tudott, legalábbis számomra az, hogy a nyelvheggyel pöckölgette a csiklómat pár percig, minden, csak nem az oralitás művészete, de azt persze elvárta, hogy szopjam, többször is kifejezte, mennyire szereti, ahogy szopok. Dugásnál össze-vissza forgatott, mint egy babát, minden oldalról, minden pózból szerette megcsodálni a fekete farkát a kifordított, rózsaszín húsú puncimban. Néha azt gondoltam ezért a látványért csinálja csak.Vannak abszolút farokfetisiszta férfiak, akik a saját farkukat bálványozzák, mindegy mellé a körítés, szeretik különböző puncikban meg nőkben megcsodálni a farkukat, tehát nem is a puncit és a nőt dugják, hanem a farkuk központja körül lévő húst. Azt hiszem szerette egy picit bemocskolni azt a fehérséget, ami én vagyok. Hogy nagyon nyers volt neki a látványom, mint ahogy nekem az övé. Persze azt el kell mondani, hogy a színesbőrűeknek egész más textúrájú a húsa, a szöveteik. Az izmaik persze tömörebbek, kőkemény volt a segge és a válla, lehetett belé kapaszkodni, kellett is, mert egy ütvefúró volt a csávó, szegény puncim sértve megduzzadt tőle, puha lett, majdnem zselésre kúrta, ha tudott volna levegőt kapkodni, azt tette volna. Hiába magyaráztam neki, hogy hagyjon időt, legyen lassabb, hogy a puncim kóstolgathassa, csak döngetett tovább. Egyszer sem volt vele orgazmusom, csak hogy tiszta legyen a képlet. És bár lenyelni soha nem akartam a spermáját, egyszer lekényszerítette. Nem volt egzotikus íze, pedig a pasi illata nagyon tömény, szúrós volt, nem is tudnám mihez hasonlítani, de talán olyan kesernyés fűszeres, ingerlő, ami tényleg előhívja az állatot az emberből. Az egész szeretői kapcsolatunk erről az állatkodásról szólt egyébként, csak hát lássuk be, mikor az ember már nőstényesre van kefélve egy idő után szeretné istennőként érezni magát, főleg ha tudja, hogy a szex művészet és szeretné is megvalósítani. Egy dimenzió egy idő után rettentő unalmassá válik. A külsőről még annyit, hogy rettentő erős volt a haja, kicsit olyan, mintha nem is emberi lenne. Az én szőrömet pedig sehol se volt képes elviselni, mindenhol tök simaságot követelt, ezért szerintem akkor borotválkoztam életemben a legtöbbet.
Nem is beszélve a hátulütőkről. Értem ezalatt a csávó állandó mesterkedését azon, hogy magához fűzzön (értsd ittmaradhasson az országban), néha kölcsönadjak neki ezt-azt és a napi néha majdnem százhoz közeli telefonhívást, ami mind közül a legidegesítőbb, főleg ha az illetőt csak dugod és nem igazán akarsz komolyabb dolgokat. Úgyhogy egy idő után egyszerűen dobtam, nem jártam kúrni sötét és eldugott helyekre egy sötét manussal. Mindezt csak azért, mert érdekesmód baráti társaságokból egyre többet hallok a fekákkal való szexről, meg arról is, hogy egyre fiatalabb csajok találják menőnek őket és mind azt hiszik, hogy a feketéknek kitartó és nagy farkuk és művészettel felérő szexuális kultúrájuk van, gondoltam hátha számukra jelent majd valamit az én tapasztalatom. Be kell látni, hogy bizonyos dolgoknak néha sokkal nagyobb a füstje, mint a lángja és ezért nem érdemes mítoszokat gyártani a vadállatian jó fekaszexről, mert a végén még megtudják és kihasználják és úgy érzik, hogyha már minden alap nélkül vannak ennyire túlértékelve-és fantáziálva, akkor biztosan megengedhetik maguknak az ágyban a fantáziátlanságot és a lazaságot. Pont, mint a képen-felcicomázott, páváskodó és nem egzotikus, csak az egzotiukmára építő,azonban néha már-már karikatúrába áthajlóan mesterkélt, de fantáziátlan szexualitást kaptam tőle. Mégis mikor itt-ott nem titkoltam el, hogy egy fekete férfival dugok, mindenki (de főleg a pasik) tudni akarták a szexuális részleteket, hiába mondtam, hogy semmi érdekeset vagy pajzánt ne várjanak, az uncsi részletektől pedig megkímélném őket. Ettől függetlenül azt szoktam mondani, hogy minden tapasztalat jól jön az ember életében.

Csapda

Persze amint kijelentek a szexuális működésemről valamit, abban a pillanatban változik a helyzet. Azt hiszem kicsit dühös voltam magamra, amiért nem nedvesedek olyan gyorsan és olyan mértékben, ahogy én akarom, de nem akarok igazságtalan lenni a testemmel. Így is elég jó hozzám, nincs szüksége arra, hogy bántsam. Kapóra is jött, hogy pont megjött a vérzésem, örültem, a vérnek, hogy nem kell a nedvesedésre gondolnom, mert mindenképpen az vagyok. És hihetetlenül jót szeretkeztünk. Nem tudom, mi a biológiai magyarázata annak, hogy vérzés első napján erősebben kívánom a szexet és jobban is élvezem, arról nem beszélve, hogy könnyebben összejön az orgazmus, de tényként érzékelem magamra nézvést. A menstruációmban egyébként az is érdekes ( a női szervezet érzékeny és beszédes működése), hogy ez volt a harmadik olyan eset, amikor a hangjára indult meg a vérzésem. Már régebben is pont ugyanígy megtörtént, hogy az esti randit megbeszélve egyszerűen elindult a vérzésem, nem értem az okát. A testem anélkül reagál, hogy én bármilyen szinten is résztvennék benne. A szex mindenesetre a legjobb dolog menstruációs fájdalmakra, a farka az én hüvelymunkámmal együtt szinte kimasszírozta belőlem a fájdalmat, vagy ugyanazt a simaizomgörcsöt átváltoztatta gyönyörre. A vér sem folyik ilyenkor, mert annyira összeszűkülök, hogy az egész valahogy visszahúzódik, mint az apály. Mindenesetre kidugott belőlem minden fájdalmat és görcsöt, hosszú ideig lassan mozgott bennem, éreztem, ahogy dugja a puncim, ahogy a farka reflexszerűen reagál a puncim összehúzódásaira, ahogy érzékel engem, ahogy elmerül bennem, miközben én kívülről simogatom magam. Minden eddiginél hosszabb volt az orgazmusom, sose tapasztaltam meg még ilyen hosszan, elnyújtva, lustán és ütemesen összehúzódva, kéjelegve és nem eresztve. Ilyenkor persze mindig ott van a fejemben, hogy ha nem élvezne el, ha nem húzná ki, ezt meddig lehetne. Hirtelen ugyanolyan szívó és összehúzódó, izmosan lélegző szervvé vált a puncim, mint a szívem és csak ezt a kettőt éreztem, mintha csak ebből a kettőből állnék, miközben a puncim erővel élvezte ki a farkából a spermát, nem engedte, nagyon szorosan élvezkedett körülötte, már szinte gonosz és önző erővel.Van valami agresszív is az orgazmusban. Talán az ereje, ami akkora lehet, mint az életösztön. Olyan kéjreelszánt. Szédültem a gyönyörtől, neki csorgott a nyála, átmentünk mindketten primitív, vegetatív szexlényekbe. Ezt már meg sem beszéltük, mert tudjuk kimondatlanul is, hogy nincs rá szavunk.Tekintettel, bújással, a bőrünkkel pótoljuk a szavak kifejezőerejét. Szex közben néha kétségbe tudok esni, amikor érzem, hogy fokozódik az élvezetem, néha beindulok biológiai anomáliákra is, például azt gondolom, hogy a heréit is be tudja nyomni a puncimba, vagy hogy egy kéz erejével és gyöngédségével szorítom a farkát, vagy hogy soha nem élvez el, csak az én görcsösen összehúzódó puncim lüktet körülötte.
Persze mindezt nemcsak a menstruációm számlájára írom, de tény, hogy nagyon rossz lenne, ha nem dugna meg olyankor, mikor épp megvan, mint ahogyan hallom, hogy sok férfi nem képes erre vagy nem akarja. Külön öröm, hogy vérzek, így aztán tényleg van benne valami szukamacskás jelleg, a szó szoros értelmében tüzelek, és csak tartom fel a világba a puncimat meghágásra várva, nem mint egy kijelentésként, hanem sokkal inkább mint egy ellentmondást nem tűrő felszólítást.És igen, tarthatna láncon, ő az egyetlen, akinek megengedném, büszke is lennék titokban, hogy ott egy fogoly van kettőnk közül és az a farka, akit mindig csapdában tartok a puncimban. Persze az is tény, hogy egyszerűen bealázódtam a szexualitása által és bármi, ami ezt mutatja, jelöli rajtam, az dísz és ékszer.

Kincseim

Azt hiszem az utóbbi időben túlságosan puncista lettem, muszáj, hogy fejlődjön az egész testtudatom, amit beviszek a szexbe, hogy ne ennyire punciból éljek. De annyira odáig vagyok a kitöltöttségérzésért, azért a hiánytalanságért, amikor bennem van a farka, hogy néha hajszolom ezt az érzést, de most jelzett a testem a nedvesedési lassúságommal és a fájdalmakkal, hogy valahogy kezdjem elölről ezt a dolgot, vessem be az erogén zónáimat, ha már a puncim most csak simán jóízűen akar mosolyogni, ahogy szokta akkor is, amikor épp benyeli a farkát. A kedvesem meg-mintha olvasna a gondolataimban- a legutóbbi szeretkezésünket azzal zárta izgatottan, hogy szeretné, ha a lábaimmal verném ki a farkát. Meg is tettem örömmel.Valahogy a szerelmes, sok érzéssel teli aktusokban minden gesztus plusz jelentésértékkel bír, a testünk hiánytalanul egymásba illeszthető, ezért bárhogy, bármimmel is érjek hozzá és fordítva, elindítunk egymásban valami keringést, mert tényleg összenőtt az idegrendszerünk, közös idegpályán szexelünk, ezért nem is tudom a testemtől különállóan kezelni a farkát, ezért olyan, mintha az enyém is lenne. Nem unom meg, mint ahogy a karomat sem tépem ki magamból azzal, hogy meguntam.
De ott tartottam, hogy úgy érzem vissza kell lépnem néhány szintet. Előjöttek a megismerkedésünk időszakának nosztalgikus hullámai, a rajongása a lábaimért, az, hogy előbb látta a lábam, mint az arcom, előbb csókolgatta a lábamat és szopogatta a lábujjaimat, mint hogy a számat megcsókolta volna. És hogy akkor olyan nedves lettem pillanatok alatt, hogy a bugyimból majdhogynem csavarni lehetett volna, mindenesetre a farmerom hátsóján jókora folt keletkezett, magyarán a gatyám is átázott. Addig is sejtettem, hogy a lábam nagyon erőteljes erogén zónám, de mivel ekkora érzékiséggel és remegéssel, ennyi érzéssel még előtte senki nem nyúlt hozzá, ennyire nem tudatosult bennem előtte. Olyan volt, mintha a puha ajkain és a simogató, finom, meleg nyelván lépkedtem volna, hosszú órákig csókolta, nyalogatta, harapta a lábamat, és hosszú órákig tartott a lebegtetett orgazmus közelében. Minden érzékem kiélesedett, mint egy vadállatnak, akit hívogatnak, csalogatnak. Ezt lenne jó újra visszahozni és titokban várom is, hogy utasítson vissza néha, amikor kérem a farkát magamba, tartson vissza és izgasson még, találjon ki számomra még előjátékot, mert erre lenne szükségem most.
Most pont az orgazmusaim sem annyira fontosak, nem feltétlenül kielégülésre vágyom, ezért volt jó, amikor kihúzta belőlem a farkát és megkért, hogy a lábammal folytassam. Lehet játszani azzal az érzéssel, ami szex közben a punciban van, hogy ha hirtelen kihúzza a farkát, mit érzek, hova tudom ugyanazt az ingert áttenni, mert azt vettem észre, hogy olyankor a testem egy másik része átveszi az érzékenységet, a felajzottságot, kiélesedik, érzékennyé válik, mintha felszabadítottam volna. A lábammal ügyesen kellett bánnom, mert nem képes olyan finom mozdulatokra, mint a kéz (száj, mell), ám ugyanolyan készséges. Imádom az emberi test arányait, ahogy az örömszerző képességgel arányban áll. Kápráztató,hogy minden kis porcikánk mekkora élvezetet képes okozni, ahogy például a nagylábujjam és a mellette lévő ujj közé tudtam venni a makkját és simogatni, maszírozni, ahogy a talpam illeszkedett a farka vonalához, ahogy újra ráébredek, hogy minden, de minden klappol rajtunk, a testrészeink élvezetértéke cserélhető. A lábbal való kiverésben az az érdekes, hogy van benne egy játékos kis lenéző momentum, mintha csak lábbal akarnám illetni (vagy csak azzal tartanám érintésre érdemesnek), és mégis (vagy épp ettől) izgató. Másképp érzekelem a farka sima keménységét, azt a jogarszerű méltóságot, ami mindig azt váltja ki belőlem, hogy befogadni, ráborulni, megszerezni, a részemmé tenni. Aztán szembesülni a kitörő orgazmusával, az örömmel, amit érzek, hogy én váltottam ki, a kezeimre, mellemre, hasamra ömlő spermájával, ami csak engem illet, az enyém. Az új látvány és élmény volt, amikor a lábaim közt tört föl az öröme, de tetszett és tényleg ujjongtam belül, mert olyan volt, mint egy ima, ahogy körbefogtam a lábaimmal a farkát, mint ahogy van ilyen érzésem akkor is, amikor a kezemmel csinálom. Szeretem ezeket a szexrítusokat. A végén úgy csókolgatta a lábaimat, mint ahogy gyerekek talpát szokták megpuszilni, szóval érdekes volt az összes momentum keveredése, ahogy kivertem vele, ahogy volt benne valami kis lealacsonyítás és ahogy a mocskos kis lábaimat úgy csókolta utána, mintha ártatlanok lennének.

Tanulságok

A hétvégén sokat beszélgettünk Kedvesemmel, és hát irigylem kicsit az ő pasis lazaságát, ahogy olvasgatta a kommenteket (még mindig a velvet poszthoz)és ahogy néhányon igazán szívből jóízűeket nevetett-számomra a dolog nem ilyen egyszerű. Összefoglalva: megosztottam egy fantasztikus élményt az életemből olyan őszinteséggel és naivitással, amivel azt hittem, hogy ez egy befogadható dolog, de lehet, hogy kár volt. Szerintem kicsit rémisztő, hogy a 21. században, szexuális forradalommal a hátunk mögött, a szexuálpszichológia és a szexológia (no meg a pornó és a szexuális tartalmak szabad hozzáférése)idejében még mindig kétségbe lehet vonni a női orgazmust. És hogy még mindig magyarázkodni kéne érte. És hogy mégsem jó az, ha egy nő ismeri a testét, él is vele és élvezi és tudja, mi okoz neki örömet és azt ki is fejezi. A hozzászólásoknak körülbelül a feléig jutottam, de ott abba is hagytam, mert egyszerűen banálisnak tartottam. Az orgazmusom nem szorul rá se mások támadására és kétségére, se védelemre. A squirting egy jelenség, amit mindig az tud a legjobban átadni, aki átéli. Kétségbevonhatatlan, hogy nem vizelet, mivel üres húgyhólyagból távozik általában nagyon erős spriccekkel egy olyan nedvesség, ami nem kiválasztódással jött létre, semmit nem hordoz a vizelet jellemzőiből, lévén nem anyagcseretermék és olyan erős hüvelyi-és méhüsszehúzódásokkal jár, amiket nem lehet visszatartani, hihetetlenül erősek és ami a legfontosabb: olyan orgazmust élek át közben, ami közel van az ájuláshoz. Kimondhatatlan és mindenképp feszegeti az öntudat határait. Úgyhogy persze lehet azon diskurálni, hogy mi ez a folyadék, honnan jön, mit tartalmaz, analizálni pro és kontra, de úgy látom, mintha ez a férfiaknak lenne ilyen fontos, de ők lehet, hogy megszokták, hogy ennyire csak szemmel érzékelik a szexet és talán létezik, hogy fontosabb nekik maga ez a nedv, mint az érzés, a lelki történés, az önpusztító, fenyegetően észveszejtő orgazmus? Azt hiszem ez is a pornó általános negatív hatása, hogy többre taksálja a vizuális ingereket minden egyébnél, ami nem szerencsés a szexben. De mi akartuk a szexuális szabadosságot, kérdés, hogy jutottunk-e vele valahova. Teljesen szürreális dolog a szexuális élvezetet bizonygatni, nem is értem, mi a cél ezzel, hogy még kevesebb nő ismerje meg a testét, a vágyait, mert egy szexuálisan aktív nő éhes és ez terhet ró a lusta és tehetetlen pasikra? Hozzuk vissza a cenzúrát a szexbe, ami egy mondás szerint erkölcstelenebb, mint bármilyen pornográfia? Ha nem vagyunk érettek a valóság befogadására, akkor minden bizonnyal erre lenne szükség. Annyira jellemző, hogy amikor végre megvan a lehetőség, hogy szabadon, elfojtások nélkül tudjunk a szexről beszélni, akkor dafke se tudnak élni vele és inkább vetítik bele a komplexusaikat meg a piti kis önhazugságaikat.
A hétvége a saját testemmel kapcsolatban is tanulságokat hozott, történt ugyanis, hogy a puncim bejáratánál egy kis rész elkezdett fájni, ami minden évben egyszer előfordul és még nem jöttem rá, mi okozza, de mivel úgy tartom, hogy az ilyesminek egyszerre van lelki és testi oka, és míg utóbbit a legyengült immunrendszer okozhatja, előbbi talán egy figyelmeztetés, hogy túlságosan a férfias részem került mostanában a szexben előtérbe.Nem nedvesedek olyan könnyen (pedig soha életemben nem használtam még síkosítót) és kezdem alulértékelni az előjátékot, annyira a farok kitöltöttségérzésre indulok be, hogy nem ártana újra nagyobb energiákat összpontosítani az előjátékra, hiába vagyok ebben férfias. Kidörzsölődött puncival szinte erőszakoltam őt, mert annyira izgat a tudat, hogy kibaszom belőle a spermát, kiszívom, megszerzem, hogy megvadulok. Aztán a sajgó puncim figyelmeztet, hogy mégiscsak nő vagyok és tán nem ártana picit hamupipőkésebbnek (passzívabbnak) lennem a szexben, ahelyett, hogy keresztre feszítsem a puncimmal és odaszögezzem az ágyhoz. Ez a fájdalom valahol kéjes is, csípő és égető, amikor súrlódik a farokkal, vagy hozzáérek, valami borzongató gyönyör is végigfut rajtam, mint amikor fel voltam fázva és az a feszítő, sírós fájdalom keveredett pillanatokra valami gyönyörrel. Mindenesetre már rajta vagyok az elmulasztásán és átértékelem kicsit magamat a szexben.
A többit legközelebb.

Felvilágosítás

Nos, nem szex közben nem szoktam bepisilni és igazán érdekesnek találom, hogy a 21. században még keverik a pisivel a női orgazmust. Úgy tűnik egy kis magyarázatra szorul a dolog, főleg, mivel valaki az írásomban már bújtatott liberális reklámot is látott, ami a paranoia vicces esete, mondjuk rajta tényleg majdnem bepisiltem, de a nevetéstől.
Tisztázzuk: a női ejkuláció létezik, még akkor is, ha nem minden nőnél lehet előcsalogatni. És akkor most megpróbálok vele tárgyilagos lenni. Illata jellegzetes, köze sincsen a vizelethez, hiszen az szúrós szagú, más színű, ami pedig orgazmusokor szokott távozni belőlem, az teljesen vízszerű, édes ízű és határozottan spriccel. De semmiképpen nem vizelet, mivel üres a húgyhólyagom szex alatt, úgyhogy akkor kíváncsi lennék, miért kell ostobaságokat belemagyarázni. A legjobb az a baromság volt, ami szerint egy nő irigykedik a férfiak orgazmusára és ezért pisivel imitálja azt. Na most mondjam azt, hogy ekkora macsóista f@szsággal nyilván nem lehet nőket a csúcsra juttatni, ettől a dumától tényleg csak bepisilni lehetne. De (és hűha most aztán nagyon meg lehet botránkozni!:)) valahol az sem érdekelne, ha pisi lenne,mert a kapcsolatom a pasimmal bizony olyan, hogy azt is megengedhetnénk maguknak a legkisebb megbotránkozás nélkül. De ez akkor sem az volt, hiába akarják sokan azt hallani, hogy igen, a hülye nő összepisálta magát és még rá is eresztette a pasija arcára. Nem is értem, mi olyan furcsa a fordított bukakkén. Mindig elgondolkozom azon, hogy a boszorkányok korát éljük-e még a szexben, és minden nő, aki meri élvezni a szexet és ne adj isten még orgazmusa is van, akkor az mitől a világ legfelháborítóbb dolga, ami miatt az illető nő biztos egy liberális (!) kurva. Igazándiból szeretném egyszer megérteni, hogy a női élvezet miért ekkora tabutéma még mindig, tényleg el kell hitetni csóri nőkkel, hogy semmi esélyük a szexet élvezni, így legalább megtűrik a sok impotens pasit maguk mellett, hja kérem, valakinek ez is jól jön. Valaki azt sérelmezte, hogy a baszás szót használtam, nos van, amire tényleg nem illik jobb kifejezés, a G-pontos orgazmus olyan volt (igen erőteljes baszómozdulatokkal lehet ugyanis előidézni, akkor is, ha parlagi a fogalmazás) és akkor is írni fogok róla, ha sokan befognák a szám, mert igenis erről tudnia kell a nőknek, dacára a sok pasinak, akik lókukit sem tudnak a női élvezetről. Azt is hozzátennám, hogy akik pornóban láttak ilyesmit, az nem biztos, hogy igazi volt, pornós lányok sokszor tényleg vizet pisilnek ki magukból a medenceizomzatuk segítségével, dehát nektek fontosabb a látvány, mint az érzés, ti akartok slagként spriccelő nőket látni, hát tessék, kell nekünk pornó, csak az a baj, hogy a pornó még azoknak az élményét is hitelteleníti úgy látszik, akik tényleg így élveznek. És persze gyengébbek kedvéért nem csak ez az orgazmus létezik a nőknél, hanem nagyon sokféle, de erről is írni kell. Persze ez nem olyan dolog, amit férfiak egymás önigazolásűra tudnak használni, hogy ki mekkora kan, az. aki spriccelteti-e a nőjét, vagy az, aki nem, de ez már a férfiak játszmája. Az élményem meg az enyém, amit más hiába von kétségbe, szeretné hazugságnak látni( a kicsinyes lelki játszmák nagyon működnek). És igen, szoktam spriccelni és büszke vagyok rá, mert szeretem a testem, nagyon sok örömet tudok általa átélni és mások örömtelenségét semmiképp nem tudom átérezni ezzel kapcsolatban, úgyhogy azt nem kéne az én hátamon elvinni.
Egyébként tisztán biológiailag nem tudom az orgazmusaim megmagyarázni és nem is akarom, mert szégyen, hogy azért kéne magyarázkodnom, mert élvezem a szexet és elélvezek. De hát hülyék úgyis mindig lesznek, akik ha agyvérzést kapnak a bizonygatása közben, akkor is belém fogják magyarázni, hogy ez márpedig pisi. Jól van, egészségükre. Az ő kedvükért kéne bioszórát tartani, hogy gyerekek, a G-pont a férfi prosztata női megfelelője, éppúgy, ahogy a péniszé a csikló. Az ilyenkor távozó folyadék sem vizelet (hiába van a húgyhólyagnál), hanem hasonló összetételő a férfi ejakulátummal, természetesen spermák nélkül. Izgalmi állapotban ez a rész a belső hüvelyfalon úgy megduzzad, hogy kiterjeszkedik, ilyenkor könnyebben hozzáférhetővé válik. Megfelelően kemény és erőteljes izgatás hatására az ember lánya vissza sem tudja tartani, érzi, hogy a húgycsövén kúszik fel (akárcsak a férfiaknál)és egyszercsak kiömlik, ájulásszerűen mély és megrázó élménnyel gazdagítva ezzel a nőt, meg azt a pasit, aki megérdemli. Ennyi az objektív magyarázat és definíció (nagyjából).
De hogy Bödőccsel szóljak, ezen a szinten erre már nincs idő gyerekek...

Áldozatok

Még mindig nincs sok kifejezőerőm mostanában, azt hiszem a befelé élés időszakában vagyok, meg aztán folyton írhatnám, hogy nagyon jól megvagyunk, megtaláltam az egyéniségem végre egy másik ember mellett, tudok szeretni és szeretve lenni. Mivel rengeteget olvasok és sokféle könyvet, óhatatatlanul a kezembe kerül néha a most divatos témák közül is néhány. Például sok könyv szól a férfiakról, nőkről és a kapcsolatukról, mert a szerzők szerint nagy gubanc van a párkapcsolatokban. Én ezeket a könyveket (legutóbb ezt) mindig mosolyogva szoktam olvasni mintegy szórakozásképpen, mert vicces ami ezen a fronton megy. A legutóbb olvasott könyvben, ami igazából sok szót nem is érdemel, keverve volt a Nőiség a női manírokkal és akkor szegény csávók csodálkoznak, hogy nem értik a nőket.Rohadtul el van túlozva a férfi és nő közti különbség, holott sokkal több kettőjük közt a hasonlóság. Azon gondolkodtam, hogy néha nem ártana minden embernek egy erőteljes biszexuális korszak, hátha az a különböző nemeket is közelebb hozná egymáshoz azzal, hogy sikerülne az embert észrevenni a másikban és nem görcsösen a másik nemi szerve által meghatározott és másodlagos nemi jegyeivel hangsúlyozott sémákat. Nem is tudom hogyan nem lehettem volna biszex és hogyan ne figyeljem meg a nőket, nekem valahogy az sokkal nehezebb lett volna, mint heterónak lenni. Szerintem a női testnek külön egója van, ami számtalanszor zárójelbe teszi a nők agyát. Birtokolja és követeli a nőből a magáét.Ezt lehet látni egy öntudatlanul gyönyörű nőben és persze ez az, ami őrjítő bennük. Persze az is, ha tisztában van vele és tudatosan használja. A testük egy külön, öntudatlan nőstényanyag saját szabályokkal, akár akarják, akár nem. Ha egy női fenék felémfordult megnéztem, mert kínálkozásként éltem meg. Igazándiból mindegy, merre és hogyan fordul, felkínálkozik ívei, hajlatai, állaga predesztinálása miatt. Nem tehet róla. A két mell szemben lefegyverez, puhán omlik a szemekbe, a tekintetet a hasra vezeti, a középpontra, a puhán kiemelkedő vénuszdombra és alatta a sejthető vágásra, amit féltőn óv a két puha comb és keretez. Ha megfordul, a hát íve rajzolja ki a feneket, a két gömböcskét, a mosolyukat, ami végül a punciban teljesedik ki. Végzete ez a feltárulkozás, ami muszáj kiélvezni. Még akkor is, ha rejtőzik és inkább tartogat egy újabb kincset.Egy akt soha nem válik unalmassá, mindig megrontja és alakítja a fény, a tekintet, a kéz, amire rásimul doromboló vérrel és hatnak rá, gazdagítják.
A másik, hogy a nőknél szinte mindig megemlítik az orgazmusporblémákat, és mivel olvasás közben kapóra jön, hogy játsszak a puncimban lévő örömmel, azaz csináljam az összehúzásokat, ezen is elmerengtem, miközben a levegővételem (vagy a szívverésem) ritmusára húzom össze és ernyesztem el az izmaimat (mindent be akarok fogadni-attitűddel). Hogy egy ilyen szép dolog miért van ennyire túlreagálva. Persze nem vagyok álszent, nekem is fontosak az orgazmusaim, szeretem őket nagyon, de mégis abban az időszakban amikor nem volt orgazmusom, szerettem magamban a hatalmas öröm lehetőségét is.Ahogy néha még most is visszariadok, miközben elmélyülten tornáztatom a puncim attól, ahogy összeszorítva tartom azt a hatalmas energiát. Sokáig nem bírom kitartani, mert annyira jó érzés az ott összesűrűsödött mámor, hogy szinte félek a kitörésétől. Akkor éppen elég nekem az orgazmusközeli állapot is, amibe így ringatom magam. És valahogy így működhet ez nálunk nőknél, hogy amíg nem tudjuk orgazmusként értékelni azt a közeli állapotot is, a bennünk rejlő lehetőségét, az előjeleit, addig talán nehezebb elérni magát az orgazmust is.
Tudom kéne néha valami bosszúságról is írnom, de nem megy. A lelkemig megbaszottnak érzem magam, úgyhogy nem azért nem írok rosszról, mert csalárd módon letagadom, hanem mert nincs. Ahogy perverzió sem. Egy olyan kapcsolatban, ahol a másik minden kis testrésze, lélekdarabja fétisként van kezelve, nincs ilyesmi.Nagyon élvezem őt,a farkát, ahogy mindegy, hova teszi, megveszek érte és azt a lelki-szellemi mechanizmust, ami mindezt működteti. Egy Bergman filmben hallottam a következő mondatot, amit nagyon érvényesnek érzek magunkra is: "Titokzatos módon összenőtt az idegrendszerünk." Nagyon találó mondatnak érzem, főleg (de nemcsak) ha szexről van szó. Lehet farkam úgy, hogy nincs is, mert az övé az enyém is és ez nem péniszirigység, inkább a bennem élő csonka férfi fizikai vágya. És így is érezhetem azt, amit ő a farkával, amikor puncival dugom őt, amikor én elégítem ki őt, amikor én erőszakolom meg őt a pinámmal. Egymás csonkaságával vagyunk egészek a másik számára.

Gyermekké tettél

Mostanság egy burokban élek, ezért is nem írok annyit, nem pörgetem magam körül az életet, csak egy idegszálakkal sűrűn átszőtt burok közepén élek, amit a szerelmem tesz rám. Minden energiám erre megy el (és triplán jön vissza), úgyhogy nem is jut időm barátokkal lenni, haverokkal lógni, barátnőknek pasizási tanácsot adni, magyarázkodni, hogy tényleg nincsenek gondok a kapcsolatomban, hárítani a hülye "akkor ez a túl szép, hogy igaz legyen"-megjegyzéseket, miközben tudom, hogy kivétel nélkül mindenki erre vágyik, hogy azt érezze egy másik embertől, amit én Tőle minden mozdulatában, hogy jó, hogy élek, minden pillanatban vissza van igazolva a létezésem öröme a számára. És naná, hogy burokban élek, amikor van egy ember, akivel gyakorlatilag eszméletre tudjuk egymást kefélni, aki ki-be jár a lelkemben, gondolataimban,aki mellett se kicsinyeskedni, se magyarázkodni nem kell semmiért.Felszabadultam.
Tényleg gyermek lettem mellette, olyan elfogadással, amilyet utoljára az anyámtól kaptam meg. Azt a szeretetet, amiért tennem sem kell semmit, pusztán a létezésemért kapom. Lehet, hogy az ember felnőttéválása azzal kezdődik, hogy egy picit újra gyereknek érzi magát a szerelme mellett, legalábbis ugyanezt a fajta alapvető szeretetet, szerelmet kapja meg. Minden egyes porcikámat meghálálja, még a kezemen lévő kis gödröket is külön-külön megcsókolja és biztosítja őket arról, hogy jó léteznek. Jó, hogy létezem, annyi örömet vagyok képes általa befogadni és továbbadni, ő meg, mint egy atommag pulzál bennem és megalkuvás nélküli erővel szeret. Én meg örülök, hogy végre abbahagytam a kínos pasizási-csajozási kísérleteket, sunyiságokat és hazugságokat, félrelépéseket, hazugságokat, randikat, gyorsbaszásokat idegen emberekkel, reggel enyhe émelygéssel, önigazolási kísérleteket, hogy ugye jó, hogy élek és szeressetek. Most minden a helyére került önmagamban általa, velebennem-velembenne. De elgondolkozom, hogy a hiba bennem van-e, amikor nem veszek részt az általánosítgató pasis-csajos beszélgetésekben, nem tudok már leállni trükköket adni, szidni a pasikat, a csajokról elmélkedni, mert hát egy olyan kapcsolatban élek, amiben tényleg az összes előítélet, séma és kategória megdőlt és így a legérthetetlenebbül természetes lázadás a szerelmünk. Az anyámmal való kapcsolatomat sem kell magyarázni, márpedig itt és most az elfogadás ereje épp olyan nagy.A csontjaimba beépülve érzem a szerelmét és a sajátomat iránta és innentől minden megkérdőjelezés fölösleges, mert értelmetlen.
Bennem is él egy kislány, aki soha nem fog meghalni, amíg én élek. De aki régebben azt hitte, úgy áll bosszút a nőzős apján, ha kamaszkorában ő is családapákkal áll le, miközben émelyeg a hazugságtól, hogy most ő a szerető, most ő az a kurva, amilyenekkel az apja félrement, miközben van valahol egy kislány, aki várja haza az apját és aki egyszer ő saját maga volt. És akkor persze- sok kicsinyes és gyáva családapával később-hányingere lett magától és rájött, hogy nem ez az igazi bosszú, hanem az, ha fel tud mutatni egy olyan kapcsolatot, amiben minden stimmel, nincs hazugság és azért nincs, mert igyekszünk elkerülni, hanem a szó is elvesztette az értelmét. Már nem tudok elgondolkozni azon, hogy mit jelent a bizalmatlanság, félrelépés, még akkor se, ha a barátnőim szeretnének néha erről beszélgetni velem és ha mondom nekik, hogy addig ne álljanak le senkivel, míg nem érzik teljesen megalkuvásmentesnek a kapcsolatot, el sem hiszik, szívesebben kapaszkodnak bele a közhelyekbe, megnyugtató sémákba és klisékbe, amiket az összes önsegítő könyvben el lehet olvasni a kalandozó pasikról meg az elvárásmániás és kényszeres nőkről.Holott valahol mindenki sejti, hogy ez nem lehet így. És én olyankor nem csodálkozok azon, hogy lassan a társadalomból is kivesz engem ez a szerelem. És ha már a gyermekiségről van szó, természetes, hogy egy idő után az az ember válik a legfontosabbá, akivel gyermeket fogunk vállalni. És ez a lehető legtermészetesebb dolog. A testem nem az enyém, a puncim az övé, befogadja a méhem is, ahogy a gyermekünket is befogadja a testem és ez nem riaszt meg, hanem a szerelem tanít meg ezt érezni még jobban. Ez nem birtoklás, egyszerűen csak egyre feljebb emeljük egymást magunkból, egymásból és ennek a szintézisét a legtökéletesebb módon a gyerekünk fogja egy másik szintre emelni.

Megjelölve

Azon gondolkodtam szex után, hogy mennyire igazságtalan dolog, hogy ritkán lehet találkozni pornóban azzal, amikor a nőstény jelöli meg a férfit élvezete jelével (bár a pornó nem az élvezetről szól), holott belőlünk is fröcsög és dől minden, és miért sokkal elterjedtebb a fordított verzió, ami a jó régi sémára építve a férfi élvezetjelöléséről szól a nő különböző testtájaira.
Az egész azzal indult, hogy őszintén bevallotta nekem, hogy inni akar engem, amivel meglehetősen felcsigázott. Nem voltam ellene, hiszen az utóbbi hónapokban a balansz az ő uralkodásáról szólt, így egyre erősebb lett bennem az, hogy egy picit én uralkodjak felette, úgyhogy tegnap mindebből fordított arcraélvezés lett.
Miután kinyalt nagyon finom tempóban falatozó ragadozó módjára, megtettük, amire vágyott. Eleve imádom azt az érzést, amikor úgy érzem szex közben, hogy fel vagyok falatva, eszik belőlem, harapdál, nyalogat, kis gyönyördarabkákat vételez a testemből, de ez most más volt. Alámfeküdt, ütemesen baszott a vibrátorral, én pedig ráspricceltem az arcára többször is, mert ez volt minden vágya. Ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy részesül az örömömből és mindketten élvezünk, hanem itt tényleg leigázom őt az orgazmusommal, megjelölöm, ami a köztudatban uralkodó felfogás szerint a kanok kiváltsága, holott számtalanszor tapasztaltam, hogy óriásibb folt, nedvesebb spriccek és átázottabb törülközők maradhatnak a női élvezet után, mint a pasikéinál. Nem tudom a helyzetet objektíven megítélni, mert túlságosan nagyokat élveztem, csak amikor utána láttam, hogy kiéhezett szemekkel néz engem, amiért leélveztem az egész fejét, beszélgettünk el róla, hogy milyen volt. A szó szoros értelmében megivott engem, megmerítkezett a gyönyörömben, ami nem hagyott neki menekülési útvonalat, vagy egy csepp esélyt sem az elkülönülésre. Az ejakulációmat (tényleg miért nincs erre valami közmegegyezéses megnevezés?) itta, azt sírta ki a szeméből, az csöpögött a homlokáról és ebbe burkoltam bele őt. Persze utána megkaptam, nagyon erősen megbasztuk egymást, felcsigázódva az élménytől és milyen szép volt utána a karjaimban tartani a nőstényszagú testét, magamat szagoltam, ízleltem és nyalogattam vissza a testéről, miközben a testemmel egy szintén saját magam által hagyott foltot melengettem alattunk. Kicsit olyan volt, mintha úgy szültem volna ki őt magamból az orgazmusaimmal, hogy aztán ott feküdjön csöpögő arccal. Úgy gondoltam ha erre vágyik meg kell kapnia, hiszen fordított esetben én is imádom, amikor ő élvezi telibe az arcomat. Azon is gondolkoztam, hogy milyen szépen ki van ez találva. Legvégső soron úgyis a nőstény ural, mert a teljes kitárulkozás adja meg az egyértelműséget.
Az is eszembe jutott, amit Soma mondott, hogy a nedvesség, a víz mindig a lelki sík, az érzelmek szimbóluma, ha visszatartjuk, az azt jelenti, hogy nem hagyjuk áradni az érzelmeinket és hogy bármennyire ezoterikus mondás is ez, akkor is sok igazságot tartalmaz és hogy squirt témakörben inkább efelől kéne megközelíteni a dolgokat, nem pedig a technikai, elvárásszintű, mechanikus élveztetőgomb-elmélet szerint és akkor máris beszédesebb lesz az aktus őszintesége .

Szégyentelenség

Eszembe jutott, hogy nemsokára egy éve lesz, hogy elmentem AIDS-szűrésre, hogy leromboljam a maradék félelmeket, gátlásokat, amiket a szex okozhat és az is, hogy mindebből a legnehezebb a lelki oldal, nem is a fizikai, a félelmek a fájdalomtól, hanem a lelki faktorok, amik a szexet terhelik. Engedd el magad, add oda magad egy másik ember testébe-lelkébe, de közben félj a betegségektől, a terhességtől, a túl nyitottságtól, a kockázatoktól. Szóval hogy lehet úgy szexelni, hogy adjam is magam meg ne is. Nem is beszélve a bűntudattól, amit a társadalom akar rápakolni arra is, aki keresi még, hogyan élvezze a szexet és arra is, aki képes nagyon élvezni a szexet. Lényege a projekció, mintha az egész össznépi szexmulatságot ez tartaná fenn.
Nemrégiben volt az a német reklám, amiben az AIDS-re próbálták felhívni a figyelmet. Szerintem nem túl jól. Kiszámítható volt, hogy az emberek nem a betegségre asszociálnak, hanem magukra a HIV-pozitív emberekre, és őket fogják tömeggyilkosként kezelni, ami csak újabb megbélyegezéshez vezet. Holott igencsak egyszerű AIDS-gyanúba keveredni. Hiába próbálják a melegekre, biszexre és a feketékre kenni a dolgot. Elég volt egy pasinak egy vadabb aktus után a számba kényszerítenie a spermáját (holott előtte letisztáztuk, hogy nem), majd rá talán másfél évre elmennem egy kisebb szájsebészeti műtétre, ami után antibiotikumot kellett szednem. Utólag persze áldja az ember az események láncolatát. De több minden elgondolkoztatott arról, hogy természetes-e bennem a félelem a betegségektől, vagy ez csak szimpla túllihegés. És persze ott vannak az orvosok, akikben valamiért képtelen vagyok bízni. A műtétem után a magánorvos antibiotikumot írt fel, de arra nem figyelmeztetett (én pedig nem néztem utána, lévén sose kellett nekem olyat szedni), hogy a hüvelyflórát is teljesen felborítja. Tapasztaltam egy-két furcsa tünetet, amiknek utánanéztem neten, majd egyik hivatkozásról a másikra kikötöttem a HIV-vírus tüneteinél. Úgysem lehet leírni, mennyire zseléssé válik az ember olyankor, mintha egy nagy hideg kocsonya lenne a lelkem helyén arra a gondolatra, hogy akár lehetek AIDS-es is. Valós tárgyilagossággal képtelenség ezt átgondolni és ki sem lehet fejezni. És mindezt azért, mert egyetlen orvos nem világosított fel eléggé. Ilyen könnyen el lehet jutni egy AIDS-szűrésre. Amikor levették a vért, annyira remegtem, hogy az idegességtől eltűnt a vénám, és a kifeszített karomba alig tudta az-egyébként nagyon rendes-doktornő beszúrni az injekciót. Rá pár napig próbáltam nem belegondolni az eredményre, mikor kiderült, hogy negatív vagyok. Meg úgyse lehet átadni, mennyire elmegy az embernek az élettől a kedve, ha szembe jön egy halálos betegség gyanúja. És bárkinél előjöhet, elég egy-akár heteró-élmény is, hiába buziznak az arra illetékesek.
Nemrégiben egyik barátnőmmel beszélgetve tudtam meg, hogy ő elment nőgyógyászati rákszűrésre és az orvos nem vizsgálta meg a melleit(ami pedig része a vizsgálatnak), majd ráírta a papírjára, hogy megvizsgálta és nem talált csomót. Holott a csapból is az folyik, hogy egy mellrákos gyakorlatilag csak úgy marad csonkítatlan és ami fontosabb,túlélő, ha minél korábban felfedezik a bajt. Ilyenkor már a következő szűrővizsgálatig is kialakulhat a baj.
És akkor még végképp nem beszéltem arról, hogy bele sem mertem gondolni (sokk-kezelés címén), hogy a páromnak átadhattam-e a vírust (amiről persze kiderült, hogy nem, hisz nem vagyok fertőzött). Túlérzékeny vagyok, fokozottabban élek meg bizonyos érzéki élményeket, ami nem irigylendő, mert a fájdalomra és a kínra is áll mindez,nemcsak a gyönyörre. Jobban fáj, mar, amire lehet azt mondani, hogy túlreagálom és már meg is van magyarázva. De ettől még rohadtul fáj. Először a szeretete és a szerelme is fájt,mert képtelen voltam elhinni, hogy engem lehet ennyire szeretni. A nagy szerelmet sok ember irigyli, a legtöbbször olyanok, akik ha megkapnák, összeomlanának a súlya alatt. Megfoszt minden védőburoktól szerencsére, bár olyanoktól is, amiket a közvélemény szeretne elültetni az emberekben. Nem vagy idomítható, ha túlságosan élvezed a szexet, valahol ki fogsz lógni, gyanús leszel, ha mered megélni a merészebb vágyaidat is félelem nélkül (ami nem egyenlő az elővigyázatosság hiányával)és akik nem elég boldogok az életükkel, úgyis a te hátadon akarják elvinni az ő bajukat. Mintha én egyből a lekvárt enném most,anélkül, hogy a buktát is rágnom kellett volna. Én voltam az, akit úgy basztak meg sokan, mint egy lovat, akit nem partnerként tekintettek és ezért az éjszaka közepén az arcomra rejszoltak, miközben aludtam, akit úgy megdugtak, hogy közben folyt a könnyem, mert nem akartam és ha aktus közben mondom, hogy nem, már nem mászik le rólam az illető, aki úgy érezte mindenből kifosztották, ezért ha jönne is valaki, akinek adni akarnék, úgysem tudnék már miből. Ez is mind betegség, "csak" lelki. És senki nem készít fel rá, hogyan éld túl, hogyan létezz úgy a világban, hogy átélted milyen az a tudat, hogy egy mocskos állat bármikor belédmászhat, mert nyitott vagy és érzékeny és sebezhető. Testileg és lelkileg is. Mintha nem kockáztatnám magam azzal, hogy nagyon érzékeny vagyok, ami jó akkor, ha élvezem a szexet és mondhatnám, hogy nem jó akkor, amikor a fájdalmat is ugyanolyan intenzitással élem, de nem mondom, mert az is segített nekem. És mert a világnak nem fájdalomra van szüksége.
Aztán meg kellett tanulnom nem megszégyeníthetővé válni az élményeim és a lelkialkatom miatt, ami már csak ilyen felfokozott üzemmódban működik. Többé nem keltődik bennem bűntudat azért, mert valamit képes vagyok nagyon érezni és élvezni, mostanság még a fájdalmaimat is, de ma már legálisan alázhat meg érte az, aki egyébként felemelni szokott lelkileg. Mert szükségem van rá, hogy megrázzon és a tudatomban tartsa, hogy jó nekem és ezt vállalhatom annyi rossz után, amin keresztülmentem.Kimondhatom bűntudat nélkül és megélhetem és nem kell magyarázkodnom miatta. És azóta azon vagyok, hogy mások se érezhessék megszégyeníthetőnek és megalázhatónak magukat, bármekkora el nem fogadással is ijesztgessék őket.

Másik anatómia

Szerintem ideje lenne újraírni a gimis biosztankönyveket vagy új elemekkel megtűzdelni a lejárt szavatosságú felvilágosító-dogmákat, mert tényleg sok a félreértés. Feljött a mélytorok, mint téma, amit oly magától értetődően űzök, hogy utána sem néztem sokáig, a köztudatban mi van a mélytorokkal kapcsolatban, azon túl, hogy a pornó ezt a meglehetősen intim és érzelmes aktust is lenyúlta bazári látványosságnak. Szerintem valahol a pornó a ludas azért, hogy kialakult a csajokban az öklendezés-és mélytorok-para. Holott a mélytorok az, ami: mélyre beengedett és ott fogva tartott, mélyen ingerelt farok, ami a nőnek is óriási gyönyört okoz. Az öklendezős része a dolognak a gagging kategóriája, aminek lényege az öklendezés, fojtogatás, hányás, az erőszakos szájbatolás. Még ez is lehet izgató, bár nekem nem filmen, hanem az életben, azt ugyanis érezni kell, hogy rá vagyok szorítva a farkára úgy, hogy összemegyek, ráfeszülök egy pontra, mintha a testemnek is az lenne a középpontja. Izgató, ösztönszerű és ami érdekes, hogy teljesen reflex-szerű. Nem az öklendezés része, hanem az, hogy csorog utána a nyálam, csak akkor ha beszélek róla és teljesen felkavar belülről.
A női testnek van egy másik anatómiája, amit nem tanítanak suliban, ha úgy tetszik ez az apokrif-irat :). Különös kéjösszeköttetések futnak a testben. Ha szájbabasz, a puncim követelőzik, ha a puncimban van, akkor a fenekem is összehúzódik,a torkom olyan, mint a seggem záróizma, a torkom legmélye meg mintha egyenesen a méhnyakba torkollna, ha mellbedug, azt akarom, hogy élvezze tele az arcom, egyszóval szex közben folytonos a határbontás és az új meg újabb csatornák megnyitása magamon, ahova bedughatja, a hiányképzés, amit kitölthet, a képlékenység, amit a farkával és a testével betölthet. Egyébként is szeretem az olyan alkalmakat gyerekkorom óta, ahol a határaim elmosódhatnak, ahol beengedhetek valamit a világból. És talán a szex ezért ilyen fontos nekem. De visszatérve a mélytorokra: az a legszebb benne, hogy a számon át az összes többi erogénzónát is megnyitja. Ha a számat dugja és azon belül is a nyelőcsövet (nem a légcsövet, amivel sokan keverik), akkor egyértelmű ingereket ad le a puncimnak és újabban még a fenekemnek is. Mintha egyetlen nagy hiánnyá éllnék össze ott belül. A legjobb, hogy pont olyan, mint amikor kutyapózban ingerli a méhnyakat. Holott nem tudok róla, hogy különösebb kapcsolat lenne a torok és a méhnyak között. :) De mindkettőben közös a befelé elnyelés, beszívás reflexe. Tehát nemhogy öklendezéssel járna az egész, hanem épp ellenkezőleg. Hívogat és elnyel. Olyannyira, hogy folyik a nyálam a gyönyörtől, a könnyem túlcsordul (és ahol a nedvek túlcsordulnak az egyértelműen érzelmi sokkot jelent-lásd squirt) és még az étvágyam is megjön. Számtalanszor korgott a gyomrom nagy szopás után. Persze nem mindegy a póz, ez viszont farokméret-függő és abszolút egyéni, amit ki kell tapasztalni, de saját élményeim alapján egyébként több póz van szopáshoz, mint a sima aktushoz. Én a legjobban azt szeretem, amikor az arcom fölé guggol, jó szétnyitott lábakkal és a fejemet belenyomja az ágyba és majdhogynem ráül a fejemre. Ilyenkor egyszerre látom a fenekét, az arcomat ütemesen paskoló heréit, szóval egyszerre kapom meg az egész legérzékenyebb berendezését úgy egyben, ami szép út a mohóság általi kielégítetlenségbe. A lényeg, hogy onnan tudjuk, hogy mélytorokban jó úton járunk, amikor szeretnénk szépen szétszakadni az örömtől, hogy új utakat nyissunk meg a faroknak bárhol a testünkön, nem feszülünk be, hanem a szájpadlásunk és a garatunk szépen rásimul a farokra,hogy a szájüregünk egy mély és biztonságos lyuk legyen (garatot paradox módon befeszítéssel puhítunk, mint ásítás közben), akkor már lehet is rajta csúszkálni és ez fel fogja kelteni a még több kell- érzését, a nyelőcső rákap a farokra és szinte húzza befelé, ez az ő saját reflexe, a befogadó-reflex (ami életbe lép akkor is, ha a szopásról beszélnük, ez indítja be az extra nyáltermelést, amitől megjön az étvágyunk, nyelünk nagyokat, ha a szopás a téma, hát még ha csináljuk is) és a punci, de még az ánusz is kívánalommal adózik a mohóságnak. Azon gondolkodom, hogy szexuális életem elején még én is milyen béna voltam benne, kerestem az ideális pózt, de mindig a nyelőcsövemet döfködtettem, ami olyan érzés, mintha az ember a saját testében kerülőüton járna, nem egy kitaposott és jól járható,de titkos ösvényen. Talán farok is válogatja, van, aki képes ezeket a titkos összekötő utakat megnyitni bennem és volt sok, amelyik nem. Nem illett a szájpadlásomhoz, a testembe. De az övére szinte rá vagyok képezve.Nemcsak szopásnál jön ez elő, de análnál is, ahol hüvelyi orgazmust lehet elérni a hüvelyfal másik oldaláról, vagy amikor megkívánom a kezét, az ujjait, hogy dugja meg vele a puncim, dől belőlem a nedv és elsírom magam utána. Titkos járatok a női testben.
Összesen ha háromszor öklendeztem Vele,és azok is csak pici öklendezések voltak. Nem tudom, hogy a szájbabaszást miért favorizálom annyira, de tény, hogy még az is ezt a befelé-nyelő reflexet indítja el azzal, hogy hirtelen jutok levegőhöz, ami a benső nyomást picit semlegesíti és újra felkelti a torkosságot.És akkor már teljesen a rabjává tette, ráborulok és legszívesebben fogadnám be mindegy is hogy hova, mert akárhova beteheti. Mert a száj mindenkinek alapvető és központi erogén zónája (nemcsak a korai élmények miatt), így ha elérjük a szánk imádja behabzsolni őt, akkor tuti, hogy máshol is egyre mélyebbre akarjuk befogadni. És olyankor úgy érzem, mintha belül találkoznának az ingerek jó mélyen, a középpontomban, a farka által keltett hullámok, mintha ott csatlakozna össze a szám, a puncim, a seggem, a kezem, a melleim és mintha ezt a pontot a testem bármely zugából meg tudná közelíteni a farkával. Kitapossa a farkával a testem ösvényeit, amiket addig nem is érzékeltem. Áldott legyen a farka, de tényleg, hogy képes erre. Megnyit belülről.Ezt kár lenne lidokain spray-vel semlegesíteni, ha csak az ember nem pornószínésznő, aki csak a látványra játszik, és arra, hogy ezt a drága mohó-elnyelő érzést se érezze magában (az öklendezéssel együtt).
A minap egyébként szájjal erőszakoltam meg, szegény arra készült, hogy megdug, de én gyakorlatilag szájbaerőszakoltam, úgy szoptam, hogy egyértelmű legyen, hogy akár erőszakkal is leszopom és kiszívom a spermáját. És teljesen kielégült voltam utána.
A mohóság jóllakat és ez hatványozottan áll a mélytorokra. Megint megjött az étvágyam.

Közhelykurválkodás

A monogámia ideje lejárt. Folyamatosan nő a megcsalások száma. A szenvedélyes szex és a szerelem egymással ellentétes dolgok. És még sorolhatnám az álszent és a tetejébe még hamis megállapításokat, amiket a szerelemről állítanak.
Vicces volt az utolsó kurvás szerepjáték után belebotlani egy olyan cikkbe, amelyben a szerző a kurvázást állítja ellentétbe a párkapcsolattal, lévén a párkapcsolatban létesített aktus biztosan "tartalmazza például a házasság és gyereknemzés ígéretét, de véletlenül sem tartalmazza a már említett antik görögöknél oly népszerű orgiákat". Ezen jót mosolyogtam. Túl azon, hogy a szerző szinte teljes egészében ellopta Valérie Tasso A szex antikézikönyve című művéből a vonatkozó részt a prostikról ( nyugodtan ellenőrizd le: 151-155. ill. 160-165.old.) Mintha azért lenne jó a párkapcsolat, amiért a kurvázás biztosan rossz? Mintha a kettőnek nem is lehetne köze egymáshoz, főleg nem az orgiának. :) Állandóan érzem azt a köztudatban, hogy a párkapcsolatot túlmoralizálják, vagy legalábbis már-már kényszerrel erőltetik rá azt a hamis címkét, hogy a kapcsolat biztonságos, morális és célja a házassági biztonság és a gyermeknemzés. Szerelemben élni épp azért jó, mert nem kell megalkudni. Nem azért, mert trendi a szerelem,társadalmi vagy anyuci elvárása, vagy mert az erkölcs-csőszök példálózhatnak vele, vagy mert kötelező, mert különben rádsütik a megkeseredett szingli bélyeget. Egyáltalán nem azért. Hanem azért, mert az egyetlen mód arra, hogy az életedet teljesen megalkuvásmentesen élhesd az, ha ki tudod választani azt az embert, akinek a lényében teljes méltóságoddal tudsz tükröződni. Aki mellett nem tudsz rossz lenni, mert el vagy fogadva és kész. Persze tudom én, hogy ehhez nem kis önismeret kell, hogy biztosan észrevegyük és ki tudjuk választani, ki is ez az ember, aki a felünk, a párunk, a jobbik énünk lehet. Ha nem sikerül kiválasztani (mert önmagunkkal se vagyunk még tisztában, nemhogy más emberekkel), akkor meg légyszi ne a szerelmet hibáztassuk.A szerelem nem vak, sose volt az, kristálytisztán lát, de nem tud ellenkezni, ha a benne lévők saját önismeretük hiányát őrá fogják rá.Mert egyszerűbb egy érzést vagy a monogámiát szidni, mint belátni, hogy ő éretlen, megalkuvó és zéró önismeretű. Így jönnek a régi betokosodott és fájó közhelyek, mint hogy a nők a hűtlenebbek és a sunyibbak is, de nem, mert a férfiaknak a biológiájában van a félrekefélés ( a fájdalomokozás is annak a nőnek, akit régen szeretett?),az evolúció szerint a szerelem amúgyis csak valami hormontrükk, a férfiak meg amúgyis minden nőt megdugnának legszívesebben, meg is teszik és még el is sunyizzák. Én meg azon gondolkodom, hogy ezek szerint tényleg ennyire bennem és benne van a hiba, hogy kiteljesedtünk egymás mellett, vagy az öszes többi ember szokta meg ennyire a langyos lábvizet meg az önhazugságot, hogy még szépen meg is ideologizálja és reklámozza a sok hazugságot. Mert az igazság az, hogy az igazi szerelem lényéből adódóan nem ellentétes semmivel sem és minden ellenkező híresztelés hamis.
És tisztázzuk, nem a szeretői kapcsolatot szidom ezzel. Nekem is volt részem nem is kevésben. De az a tapasztalatom, hogy mindent nem lehet bennük megengedni. Egyszerűen mindig belepi kisebb-nagyobb mértékben a hazugság, a játszmázás, a stratégiázás, a takargatás aurája.Ami egyáltalán nem izgató és szexi. És mivel én gátlástalanságot akartam, felszabadultságot, nem pedig hazugságokat és rejtőzködést, ezért nekem nem is volt jó, nem lettem tőle csuromnedves, csak néha dühös, néha meg szomorú. De van olyan szakasza az életünknek, amikor ebből kell tanulnunk. Az a baj, amikor valaki hányaveti eleganciával kijelentheti, hogy márpedig ez a csúcsa a két ember közti interakcióknak és akkor vagy faszagyerek ha tudsz kefélni lelkiismeretlenül. Már 2 éve tudom, hogy ez nem igaz és hogy magamentegető hazugság. És hogy az én igazságom az, hogy csakis a szerelemben tehetsz meg mindent (értsd MINDENT) a póruljárás vagy a kiégettség veszélye nélkül. Nem azért, mert a szerelem erkölcsös. Épp emiatt a lehető legerkölcstelenebbül gyönyörűen felemelő dolgok egyike. Ezt szeretem benne és nem értem, más miért nem érzi, hogy ilyennek kéne lennie, nem vak és hazug megalkuvásnak, kicsinyes játszmák sorozatának, titokban félrelépősdinek, evolúcióval megideologizált félrekúrásnak, morális etalonnak, gondolkodásnak, hogy mi számít megcsalásnak. Hát az, ha úgy érzed a saját szádat tosztad meg, miközben indulásnál még egész másképpen éreztél önmagad irányába. Nem kellenek bele az elvárások, azok mindig magunk irányába kellenek és akkor lesz ám happység. Akkor nem fogja végre senki a szerelem érzését bántani. Akkor világos lesz, hogy én nagyobb kurva vagyok a szerelmi kapcsolatomban, mert ráadásul tiszta szívvel és őszinte élvezettel teszem, ritkán kérek érte nagyon kevés pénzt:), és főleg mert mindezek okán tombol bennem a szerelem, ami annyira tabudöntögető, hogy eszünkbe se jut félrelépni, szidni a monogámiát vagy ami majdnem ugyanaz erkölcsi piedesztálra helyezni. Tényleg a szerelem a legnagyobb tabu és erkölcstelenség ott, ahol a félrelépés az alapvetés. És számomra izgató volt erre rájönni.

Új perspektívák

Mikor felébredtem arra gondoltam, ilyen nincs, annyira életszerű volt, mintha telepátiában álltam volna egy kötözőmesterrel. A kötözés ugyanis annyira belémkúszott, hogy már erről is álmodtam, de most a másik oldalon álltam. Én voltam az, aki kötöz. És az a legérdekesebb, hogy tudtam, hogy ösztönből jön ( a kezemben voltak a mozdulatok, nem a fejemben), nem tanultam, nem gyakoroltam és mégis mindent, de mindent tudtam róla, még azt is, hogy amikor kötözök valakit, gyakorlatilag saját magamat is az ő szövetébe illesztem, másképpen, de behatolok a húsába,a húsában a lelkébe, tudtam, hogy éreznem kell az ő idegszálaival is, hogy tudjam, hogyan kössem meg úgy, hogy az illeszkedés, a csomók ne csak egy szemnek szép mintát, motívumot adjanak ki, amik gyakorlatilag újrarajzolják az emberi testet (új anatómiát képeznek), hanem hogy újraértelmezzem gyönyör-fájdalom viszonyát. Hogy úgy álljon össze rafinált módon a kötél a testén, hogy még engedje neki a mozgást, de csak az olyan mozgást, ami által gyönyörhöz jut, de csak úgy, ha máshol fájdalmat érez. Hogy aztán távolról elnézegethessem a munkám, gyönyörködve abban, ahogy gyönyör és fájdalom táncot jár a testében és ő arra van ítélve, hogy megszemélyesítse ezt, hogy megtestesítse.
És arra ébredtem, hogy szép ritmusban, ahogy az emberek szíve dobog, lassú és lusta hullámban élvezek. Eddig háromszor élveztem el álmomtól, mindannyiszor nagyon mély hüvelyi orgazmusra ébredtem. Ez is egy újabb bizonyíték arra, mennyire tényleg fejben dől el az orgazmus. Szívesen megnézném ilyenkor a puncim egy tükörben, amikor a puszta hiányt öleli körbe görcsösen. Spontán orgazmusközeli élményem eddig egyszer volt. Régi sztori, elmentünk bulizni haverokkal, egy ismerős pár nagyon keményen összeveszett, a csaj szeme szikrákat szórt, sírt dacosan, gyakorlatilag szakítottak, a pasin láttam, hogy legszívesebben szanaszéjjel baszná a csajt, akkora energia volt bennük. Persze teljesen beindultam a csaj fájdalmától, imádom a fájó nősténységet észrevenni és kihasználni, táncoltam vele. Édes volt, összedörzsölte az arcom a könnyével, meg is csókolt, folyt a nyála le a két mellem közé, én meg elképzeltem, hogy a nyála a csiklómig folyik. Simogattam, élveztem az odaadó íveket a testén, táncoltunk, közben a pasi nézett minket változó hangulatokkal a szemében. Undorral,kívánással, ellágyulva, összezavarodva. Már gyakorlatilag attól elélveztem, ahogy a tekintetével burokba von minket, ahogy kíván is, az egész szituációtól, ahogy provokálom őt a csajával. Úgy adódott, hogy fölnyúltam a csajnak, élveztem, hogy milyen forró a puncija belül és ahogy görcsökben löki rá az ujjamra a nedvét. Később odamentem a sráchoz és lenyalattam vele az ujjamról a nője nedvét. Annyit tudok, hogy később újra összejöttek. Arra gondoltam akkor, hogy ez az, én is valami olyan kapcsolatot szeretnék majd, amelyben mindenki más csak statiszta, kellék, körülmény a mi saját univerzumunkban. Hogy az milyen szép. És tapasztalva tényleg az.
Egyébként a gondolataim, a fantáziáim még mindig a pasim álma körül keringenek, amelyben én férfi voltam, ő meg leszopott. Az álmára fantáziálok, valószínűleg azért, mert tényleg érzem, milyen lehet farokkal élni, akarok egy farkat, nem azért, mert irigy vagyok rá, hanem mert baszni akarok vele, élvezni, nagy lüktető lucskos hullámokban. A hatalmát akarom érezni, amit a pozíciója megenged, hogy elővehetem és leszopathatom. Hiába használom a puncim hatalmi helyzetre, ha ráülök a pasim arcára és úgy nyalatok, hogy nem hagyok neki levegőt, akkor egy idő után szétnyalja a puncim, szétolvad a szájában az orgazmusban, ellágyul, kontúrok nélkülivé válik,nem hagyja, hogy diadalmaskodjak, míg a farok belelüktet, kicsúcsosodik az érzés. Persze ha ezt akarom kiélni ott a spricc, amit tudok, leélvezhetném vele a pasim fejét, de az mégiscsak macerásabb. Nem tudok hatalmaskodni meg leigázni az orgazmusommal, mert összetörök bele. Még akkor is, ha valóságos arcbaszást folytatunk, ami főleg az ő mániája, ami azt jelenti, hogy a nyelvével egészen mélyen megkúrja a pinámat, az orra nekiütközik a csiklómnak és az utolsó pillanatban bukik felszínre levegőért. És ugyanez fenékben . Ilyenkor az egész arca elmerül a puncimban, és van, amikor-ahogy ő fogalmaz-csókolózik a puncimmal. Kacérkodnak egymással, melyikük tudja a másikat behabzsolni, én meg élvezkedem. A tudaton is, a látványon is, meg főleg az érzeten.
A másik, ami továbbra is foglalkoztat, az az anális szex. Legutóbb is seggbekúrt, és élveztem azt, hogy a puncimat belülről egy másik oldalról is érezhetem. Most utólag azt analizálgatom, hogy honnan jött az az orgazmus. Mert szinte ugyanúgy mélyen a puncimban éreztem, de azáltal, hogy a farka a puncim ellentétes oldalán lüktetett, a seggemben. Egy másik oldalról tapasztaltam meg a puncim orgazmusát. A gecitartálya vagyok nem vitás, legalábbis szeretném magam annak érezni. Erre is jó az anális szex, az intenzív élvezeten kívül. Imádom azt a kétségbeesett és végül megadó lüktetést, amivel szép meleg hullámokban belémélvez. Az is szép volt, amikor belehatolt a seggembe, tágra nyílt a szeme, mint egy kisfiúnak és kicsorgott a nyál a szájából teljesen öntudatlanul. Az ilyen pillanatoktól lélekben élvezek, annyira meghatóak. És az ilyen pillanatok miatt lenne jó tablettát szedni, hogy érezzem, hogy mélyen beleélvez a pinámba, miközben a keményen összehúzódó heréit masszírozom, ha már a puncimba nem tudja betenni egészen, miközben a farkát a puncim habzsolja.
Még jó, hogy ezekkel elfoglalhatom magam, ha már annyira fájó a hiánya, hogy képes vagyok ettől a hiánytól is könnyesen elélvezni. Sajnos vagy nem, mindenesetre kényszerből és kényszeresen.

Evidenciák

Végre hozzájutottam ahhoz a könyvhöz, amire már régóta fentem a fogam, olyan érdekes témáról szólt, csak nem tudtam eddig beszerezni. Hill Ferenc FAlloSZ monológok című könyvéről van szó. Nem mondom, hogy hiánypótló mű, mert lehetett volna néhol kevésbé közhelyesebb (már ha egyének élményeit érezhetjük közhelyesnek) és sokkal merészebb (értsd kitárulkozóbb), de ahol épp nem ilyen, ott dupla annyira jó.
Tegnapelőtt röpke két óra alatt elolvastam és nagyon tetszett. Újra átjárta a szívem a melegség, amint azért a szervért érzek, ami a férfiak két lába között van.Egyben izgatott is a dolog, hiszen köztudott, hogy szívesen képzelődöm azzal, hogy van farkam, amivel élvezni tudok, marokba foghatom és élő húsba tehetem.És eddig ugyanis sose értettem, miért kell szegény faszkát fölöslegesen bántani, teljesítménykényszerrel, nagysági mizériákkal, sporteredményekkel megterhelni. Amikor olyan csodálatos, annyira testbe-lélekbeillő, örömet adó szerv, hogy az őszinteségéhez és a könnyes boldogsághoz, amit jelenleg is kapok tőle, fel sem ér semmilyen mérték, szám, farokcenti-problémakör, spermaízen való rágódás és élvezés-visszatartás percekben mért ideje. Mert eszembe se jut ilyesmi akkor, amikor megérzem magamban, magamon a farkát, hogy akárhova teszi, mindenhova illik. A méricskéléssel lehet ezt a szervet igazán lekicsinyleni. Ezt most sem értem,mire jó, de legalább világos, hogy nemcsak a nőkbe nevel bele a társadalom frusztrációkat, hanem legalább annyira a férfiakba is.Aztán a társadalom abból áll, hogyan győzik le vagy virítják a farokkomplexusaikat.
Én nem nevettem ki a könyvben szereplő férfiakat, engem lenyűgöz, ahogy a punciról is beszélnek, amennyire vágynak rá és még az is melengetett picit, amikor olvastam, hogyan készítettek egyesek maguknak műpuncit, annyira vágytak rá. Mint ahogy arra is, hogy lássák az élvezetet a nőkön, azt, hogy jó, amit csinálnak, hogy szerethető nagyon is a farkuk és tényleg a nők gyönyörére szolgál. Minden férfi ezt szeretné érezni, még akkor is, ha néha bumfordi módon juttatják kifejezésre. A szándékot kell mögötte meglátni. És értékelni főleg.
Tetszett, hogy egy férfi megvallotta épp azt, amiről nem is olyan régen én is írtam, hogy a férfiak egyszerűen nem engedik meg maguknak, hogy szabadon fantáziáljanak, annyira beléjük van nevelve az, hogy "neked fasza heteró csávónak kell lenned és minden pinát meg kell dugnod, mert ha nem, akkor meg leszel alázva, bélyegezve és szégyenítve". És minden ettől eltérő viselkedést próbál a normális-abnormális kategóriába becsomagolni, ami merevedési zavart, korai magömlést, önbizalomhiányt vagy túljátszott férfiasság-karikatúrát, homofóbiát eredményez. Nem mintha az összeesküvés-elméletek híve lennék, de nagyon feltűnő, hogy melyik férfi hányadán áll a saját férfiasságával. Hogy egyszerűen még egymás előtt is képtelenek nyíltan és felszabadulva beszélni a saját farkukról, mert a normalitáskényszer izzó vassal bélyegez olyankor, amikor egy pasi egy másik férfi farkát akarja látni, leszopni, megfogni vagy szimplán csak beszélni róla. És ugye ki akarja megalázva érezni saját magát... Ezért még a szimpla kíváncsiságot is tagadni kell. Pedig mi nők is kíváncsaik vagyunk egy másik nő puncijára. És a férfiak is a másik férfiéra. Már az is vicces, hogy a méretproblematizálásnak mennyire nincs alapja. Szegények nem tudják mi az átlag, miért kell nagynak lennie mindenáron, miért kell elvárásokat tenni arra a szervre, ami talán a legérzékenyebb műszer a férfiakon. Világosan látszik az erről szóló monológokban, hogy teljesen összezavarodottak a férfiak, amikor a méretről van szó. Nyilván azért, mert hülyeség ezen problémázni, nincs mihez hasonlítani, nincs átlag, nem függ ettől semmi. Fontos a farok, de ahhoz túl fontos, hogy a méretével jellemezzük, mert az semmit nem árul el róla. A férfiról meg főleg nem, aki hozzá van nőve és végső soron ő a fontos.Hogy neki mik a fantáziái, vágyai, álmai. Imádok a pasim minden fantáziájában elmerülni, bármit elmondhat nekem és ezt ő is tudja, felizgatott az is, amikor elmondta, hogy arról álmodott, hogy én éppen férfitestben vagyok és ő leszopott szerelmesen. Ennek az a profitja, hogy iszonyú módon megkívánom és megdugom őt.
Érdekes volt olvasni, hányan fantáziálnak a szopásról, vagy a self-szopásról, hányuknak volt legalább gyermekkorban homoerotikus tapasztalatuk. Ahogyan úgy érzem jól sejtettem azt, hogy ez a férfiakban is megvan, de náluk tilos kimondani, holott a szexuális identitás csak attól függ, mit érez erről az illető,akihez tartozik, nem a társadalom megszabta sémáktól. De azért mindig úgy kell tenni nekik, hogy elismerjük a feltétlen heteroszexualitásukat, mert ez a közmegegyezés és bólogatni kell, meg további gátlásokat rakni szerencsétlen pasikra.
Szeretem a férfiakat és meg kell mondjam féltem őket. Úgy vettem észre, túl sokszor kell hazudniuk, teljesíteniük, méregetniük magukat meg a másikat is, miközben ezek csak hazugsághoz és nem önazonossághoz vezetnek. És közben persze szeretem magam, mert szeretem a farkát, tudom élvezni, gyönyörű az egész kiképzése és nem tudom és nem is akarom tárgyiasítani. Mikor az ember lánya úgy érzi, hogy a másik farka mintha az övé is lenne, ért hozzá zsigerileg, ösztönből, olyan, mintha hozzá is hozzá lenne nőve, hiszen egybe tud vele olvadni, úgy tuidja befogadni, hogy közben érzi, hogy az pont oda illik és ennél tökéletesebben nem illhet oda, hiszen pont olyan, mint a saját testrészem bármelyike. Ezért is fáj, amikor méregetik, centizik, versenyeztetik.
Miközben olvastam a könyvet, szerettem volna, ha ott lett volna a pasim, hogy a melleim közé vegyem a farkát, magamhoz szorítsom egészen a szívem fölé, hogy megcsókoljam a farkát, magamba bújtassam, mindegy hova, hogy megóvjam, eldugjam a társadalom elöl, ami még a pasik gatyájában is ott kotorászik undorító elvárásaival.Hogy közömbös arra a sok jóra és örömre és nem túlzok, megvilágosodásra, amit kaptam tőle. Az enyém, nem adom, mert az én örömöm.

Örömgúzsba kötve

Hát megtörtént és gyönyörű volt. Azt imádom a kötözésben, hogy olyan, mintha a saját hiperérzékeny idegszálaimmal lennék kívülről megkötve. A testrészemmé válik a kötél. Érzek vele. Ahogy írtam már, amint érzem a kötél vágását a húsomon, abban a pillanatban lépek túl a húsom által diktált gyönyörön. Ez olyan ellentmondás, ami őrjítően felizgat. Az pedig még rátesz, hogy ki sem tudom fejezni jól, hiszen vergődni se tudok, annyira meg vagyok kötve. És ilyenkor úgy érzem, a saját gyönyöröm zabál fel elevenen. Általa vagyok tehetetlen és kiszolgáltatott. Ilyenkor teljesebb az az érzés, hogy a test le-és kikötve megbénul, viszont ezzel fordítottan arányosan izgulnak fel a nemi szervek. Ők élnek még csak igazán egy ilyen szituációban és ténylegesen átveszik az uralmat.Hogy úgy mondjam erőteljesebbé válnak a hiányok ürességei és sokszoros erővel kívánkoznak a betömetésre. Mint amikor pornóben megkötik a puncit, egészen megduzzad, kihangsúlyozódik, az üressége tónusosabbá válik, a sötétsége és a nedvei kívánatosabbá, mélyebbé. És bár ki vagyok kötve, nem érzem magam kiszolgáltatottnak, hanem nagyon is telve vággyal és élvezettel uralkodónak.Mivel csak a puncim tud vele kommunikálni kikötve. Ha nem tudok a testemen újabb meg újabb utakat megnyitni számára, akkor a puncim gyönyöre intenzívebb, vibrálóbb és áthatóbb lesz, mivel gyakorlatilag csak ott nem vagyok megkötve, és mivel megérzi, hogy szabad, erősebben kezd el vibrálni és máris ki akarná magának sajátítani a lekötött pórusok gyönyörét is. A nagy izgalomban össze is szűkültem, tehát utána muszáj volt megdugni. Kívülről csak egy megkötött test voltam, de ilyenkor a bensőm majdnem a végtelenbe tágul, olyan, mintha rögzíteni lehetne a belső gyönyört pusztán kötelekkel. Ilyenkor erőteljesebb a test érzékelésének határai és kontrasztjai, a kötél kiemeli például a tekintetet és hangsúlyozza a puncit, mert ahogy előrehajoltam a kötél által keretbe foglalt pinámba bele is vágott a kötél és azáltal éreztem ott kéjérzetet, hogy máshol viszont fájt, ahogy belemar a húsomba. De épp ettől gyönyör a gyönyör, hogy a fájdalmat is vállaljuk érte.
Egyébként ez amolyan beavatás volt, egy belekóstolás, biztosan lesz még megkötözés, ezt kifejezetten a megörökítés miatt próbáltuk ki. A párom választotta ki a kötözési technikát, talán szitakötő volt a neve, de ez nem biztos, annyi igaz rá, hogy ez egy látványos, szép módszer és viszonylag egyszerű is. Feltérdeltem neki háttal és először csak azt éreztem, hogy egyfajta hámot tesz a vállaimra, majd szép lassan elkezdi hátul összekötni a kezeimet. Tulajdonképpen a név egész korrekt, mert úgy éreztem magam, mint egy kis vergődő pillangó, egy játékszer, akivel valaki a saját gyönyörűségére játszik. És bár meg voltam kötve, az volt az érdekes, hogy a kötelekkel mintha két szárnyat képezett volna a hátamon azáltal, hogy szép szimmetrikus mintába kötötte össze a kezeimet a kötéllel.Hirtelen elvesztettem a kezeim érzékelését, de lett helyette egy szárnyam. :) Élveztem, hogyha megfeszítettem magam, akkor belevágott a húsomba, különben viszont az tetszett benne, hogy milyen szépen illeszkedik rám és hálóz be,ahogy összekapcsolódik és befon, mintha mindig is ott lett volna. Érdekes volt utána visszanézni fényképen, egész más ugyanis az, ahogyan én érzékeltem és más az, ahogy a szemem érzékelte. A kötél megtanít az érzékszerveinkkel való játékra.
Külön szép volt a hófehér bőrömön a fekete kötél, ahogy megrontja és egyben kiteljesíti a látványt, mintha a bőröm egy festővászon lett volna. Ahogy kötözött nem nézhettem hátra, pedig közben szívesen figyeltem volna az arcát. Élvezkedtem azon, hogy semmit sem kell tennem, csak hagynom a testem felszabadulni a kötelek által.És persze utána ő falta be az összes gyümölcsét a kötél által keltett izgalmamnak. Mert a kötél sem válhat főszereppé,az a tálalás része, de mindenképpen egy másfajta út ugyanahhoz a már jólismert gyönyörhöz, amin keresztül újra és újra visszajutok önmagamba, a testembe, a testemen keresztül az ő testébe és lelkébe.
Kerülőutakon és kötélvágta ösvényeken keresztül is.

Törékenység

Az utóbbi időben teljesen egyértelmű volt, mennyire vágyom a kötözésre. A fantáziáim nagy részét ez töltötte ki, erről gyűjtögettem képeket, szóval ezzel tüzeltem magam és a pasimat is és mégis, amikor odakerült a sor, mindig elutasítottam, ami fölött Ő rendre mindig (jogosan) értetlenkedett. És végül rájöttem-hosszas önanalizálgatás után-az okaimra. Persze ez is a bondage saját ellentmondásos filozófiájában keresendő. A "megkötözve levés" vágya ugyanis tombolóan aktív, de a megkötözés pillanatában passzívvá kell válnia az emberben lehetőleg még mielőtt az az energia átcsapna szexbe (ami nálunk mindig megtörtént). Nem tudtuk elkapni azt az ellentmondást nem tűrő pillanatot, amikor a kötélnek meg kell feszülnie rajtam, helyette épp én szoptam fulladásig magam és ezáltal a megfelelő pillanat mindig elszaladt előlünk. Én pedig nem kötözhetem meg saját magam. Rájöttem, hogy azt akarom elérni, hogy ne kelljen neki kimondanom, hogy akarom. Végképp ne kelljen könyörögnöm. Azt akarom, hogy Ő is azt érezze, hogy másképp nem bírja tovább.
A szexben mindig eljön az a pillanat, amikor meghaladja önmagát. Ilyenkor csordul a könny a szemből, spriccel a nedv a punciból és ilyenkor feszül a kötél a nőstényhúson. Csak hogy érezze, hogy igenis van tovább.
Annyira egyértelműen gyönyörű a bondage bája, hogy az nem is esik megbeszélés alá. Inkább kivárom a helyzetet, amikor Ő is már csak ebben látja az utolsó megoldást. Mert amikor valami annyira gyönyörűvé válik, hogy le akarod igázni,be akarod mocskolni, érezni akarod rajta az erőt vagy akár az erőszakot. Amikor valaki annyira provokál önnön gyönyörével, hogy ahelyett, hogy lesújtott tehetetlenként állnál,inkább megkötözöd, kisajátítod a magad számára és élvezed ezt az erővel kiérdemelt felajánlkozást, élvezed, hogy összefröcskölheted, megronthatod a látványt.
A shibari számomra több, mint lenyűgöző. Az élvezet számomra onnan kezdődik, amikor felfedezem valamiben az ellentmondásosságot. A shibariban például azt a kőkemény erővel tartósított törékenységet, amivel a lehető legkiszolgáltatottabb pózok meg vannak tartva. Az már nemcsak a kötél hatása, valami több annál. Talán az a fájdalommal teli lelki erő, ami a kötözöttben létrejön. Az tartja ki magát, bár mi csak a húsába feszülő kötelet látjuk és azt, hogy a legapróbb részletre kiterjedően meg van szilárdítva az a póz. És bevallottan élvezzük, hogy nem érezzük azt a biztos pontot, ahonnan már tényleg nincs vérkeringés és levegővétel.
Egyértelmű művészet és filozófia mindez. Nekem pedig az az érzésem a shibari-t nézve (és ezért rajongok érte áhítattal), mintha a szilárdan törékenyre és kiszolgáltatottra kötözött test a kötelek levétele után is úgy tudna maradni lebegve saját leigázott gyönyörében és szenvedő szenvedélyében. Az már nem kötél, kötözés, mester és alárendelődés dolga. És határozottan és már-már ijesztően olyan, mintha nem is illúzió volna ez az elképzelés. És már csak ennek a lehetőségnek a felmerüléséért is hálás vagyok a shibari-nak. Hisz mi más fejezhetné ki jobban a szex lényegét, mint épp a shibari, a földtől és egyáltalán minden szilárdtól való elrugaszkodottság, a lebegés.

Test-beszéd

Mert élvezem, hogy úgy vagyunk egymásnak, mint két lusta, buja és vad állat és úgy is kommunikálunk egymással.Ilyen lehetett a Paradicsomban is, amikor még nem volt félreértés, mert nem voltak szavak. Egyetlen szó vagy túlmagyarázott beszéd nélkül tudjuk mit jelentünk a másiknak. Mozdulatok beszélnek helyettünk, az egész testünk beszél helyettünk.
Életemben először ijedtem meg a tulajdon pinámtól, ugyanis orgazmus közben annyira ráfeszült a farkára, hogy szabályos vákuumot éreztem ott, azt hittem nem fogja tudni kihúzni és sikítva, kétségbeesve élveztem, mintha ez lenne az utolsó esélyem a saját életemre. Történt ugyanis, hogy míg ő szép szabályosan dugta a puncim, újra és újra mohó és törtető rohammal, én közben a csiklóm izgattam a vibrátorral, hogy kipróbáljam úgy milyen. Hát egész jó, mivel amíg a farok a csikló belső részéhez ér, addig a vibrátor a külsőhöz és az enyhe zsibbadás és bizsergés, amit a vibrátor ad a puncimnak, áttevődik finom kis hullámokban a farkára, ami picit visszatartja az élvezést, de épp csak annyira, hogy az érzékenységet ne befolyásolja. Az jutott eszembe, hogy a méh extázisa olyan, mint a kínzó menstruációs fájdalom, csak ellenkező irányban-fájdalom helyett gyönyörhullámokkal (minthogy az orgazmus csillapítja a menstruációs fájdalmakat). Most először érzékeltem úgy az egész puncimat és méhemet, ahogy a szülő nők érzékelhetik azt a rugalmas és erős, életadó izmot. Mint egy abroncs úgy feszült a farkára, szinte kívántam, hogy teljes legyen a ráolvadás és a nyakamnál fogva is tartson rajta a farkán. És az is eszembe jutott a szex utáni eszmélés pillanataiban, hogy a pinám extázisa az igazi gyűrű,ahogy szorosan ráfeszül az orgazmusban a farkára, amivel megajándékozhatom őt, ami mindenféle házassági arany-gyűrűnél szebben beszél arról, hogy a felesége vagyok, a húsa vagyok.
Imádok Vele aludni, lustán, szétomlóan, biztonságban. Ahogy Milan Kundera is írja, "az együttalvás a szerelem corpus delictije". De még mennyire. Mással nem alakulhatott ki közös ritmusunk, amikor ott fekszünk egymás karjában összetekeredve, bújtatva magunkat a másikba, mint a másikba és a másikon keresztül önmagába szerelmes sziámi ikerpár két tagja. Tényleg olyan (csalóka) ez, mintha a vérkörünk is közös lenne, hiszen az előbb még valami iszonyatosan tomboló öröm és kéj folyt át összeolvadt testünkön, akkor most sem lehetünk két külön test és tudat. És tényleg nem. A levegővételünk egymásnak és egymásra válaszol, ahogy a szívverésünk is, egy ritmusban élünk, még a hasát is imádom ilyenkor hallgatni, nem beszélve arról, hogy tényleg a szívverésére alhatok el. Mintha egy nálunk hatalmasabb hatalom összehangolná a testünk ritmusait, mintha közös tudatunk lenne.A farka reagálásait magamon érzem, összehúzódik a pinám és elszorul a szívem, amikor a farka megmoccan és a hasamhoz ér,miközben a körmeimmel simogatom őt, én is libabőrös leszek és a felizgulásán érzem, hogy a puncimat ő is a sajátjáének érzi, ahogy én is az ő farkát. Ugyanannak vagyunk két fele folyamatos párbeszéddel a testünk közt. Minden egyes reagálására öntudatlanul válaszol a testem, ahogy neki is, amikor macskát játszva négykézláb dörgölőzök a lábához, dorombolok, nyalogatom a "mancsom" és megmosom vele a fülem mögött, majd a fenekemet megemelve(ahogy szukás macskáknál látom) odadörgölőzök a lábához és közben látom, ahogy áll elveszve kőkemény, felálló farokkal (amit szeretek alulról szemlélni).
Imádom ezeket a szavak nélküli és ezért kristálytisztán érthető helyzeteket. A képnek örülök, ez az egyik kedvenc és legtöbb örömet adó pózom, úgyhogy most ez marad.

Metaszexualitás

Azért jó a meleg barátommal beszélgetni ebben a szép őszi időben egy forrócsoki mellett, mert végre nemcsak a szopásról tudunk áradozni, hanem az anális szexet is alaposan kitaglalhatjuk, amiről heteró sráccal nehéz beszélgetni, mert vagy irigy, hogy az ő csaja nem csinálja vagy nem annyiszor, nem úgy élvezve, amennyiszer neki igénye lenne rá, vagy fásult és már annyiszor csinálta, hogy nem is izgul fel tőle. Vele meg mindig össze tudok kacsintani, mert olyan jó, hogy egy meleg és egy biszex, ellenkező nemű embernek a tapasztalatai összeérnek. Ebből kiindulva érthetetlen számomra minden erős határvonal meghúzása a szexben nemi identitás alapon vagy bekategorizálás, sematizálás. Szerencsére egyre inkább azt látom, hogy ezek a kategóriák kezdenek megdőlni és az emberek egyre inkább veszik észre, hogy az élet sem fekete vagy fehér, hát még a szex.
Szerintem tök átlagos dolog biszexnek lenni, sőt, nincs annál természetesebb. Az én szemszögemből a világ és benne az emberek sose feketék vagy fehérek, hanem sokszínűek, izgalmasak, sokértelműek és mindegyikőjükben magamról is tanulok (de főképp). Az meg kifejezetten tetszik, hogy az emberek kezdik végre kapisgálni, hogy a kategorizálás-mentes szex ideje egyre közelebb van. Hogy a továbbiakban már nincs értelme definiálni, sémákat ráhúzni a saját (és mások) szexualitására, keresgélni, hogy mi normális és mi nem az. Hogy már nem ér a sajátunkat ráhúzni a másikéra, hasonlítani, mert nem lehet érvényes tanulságokat leszűrni. Nem lehet a másikén ítélkezni, véleményezni, mert ez nem olyan. És főképp nem lehet szégyenérzetet és bűntudatot kelteni. Örülök, ha egy gyerek kíváncsiságával tudok elmerülni egy másik ember szexualitásában és örülnék, ha végbemenne már valami felszabadító forradalom a mindenáron való kategorizálás és sematizmus, meg hazug elfojtás alól.
Mindig azt mondom, hogy a biszexualitás rosszul van elnevezve. Nem azt jelenti számomra, hogy mindkét nemért odavagyok, hanem egyikért se annyira, hogy ki tudjam jelenteni, most akkor melyik is a vágyaim tárgya. Ez egy nemtelen vágy. Nem farokra vágyom speciálisan és nem puncira, hanem egész egyszerűen mindegy melyikre, mert úgyis egy egyéniséget kívánok meg, akivel ha közel kerülünk egymáshoz, akkor az örömszerzés számtalan (nem is csak nemiszervspecifikus) útját fogjuk együtt bejárni. Esküszöm lehet ő akár egy hermafrodita is, aki androgünnek álcázza magát, jöhet. A paletta széles, leginkább lelki nemi identitásban, de fizikailag is. Nem vagyok fixálva, nincs nemfetisizmusom. Lehetőséget jelent, aminek nem is feltétlenül kell kibontakoznia. Fontosabb az önmagammal való biztos béketudat, hogy akár... és emiatt semmi szégyen, sokkal inkább öröm.
Számomra mindannyian biszexek vagyunk. Nemi élvezetet-ha képesek vagyunk önnön józan kereteit megbolygatni- bármilyen nem által el tudunk érni, valamiért így vagyunk kialakítva. Hogy elvárások nélkül szexelve, esélyeket adva magunknak nem korlátokat állítva érdekes dolgokra jöhetünk rá. Ha mindezek miatt meg még ráadásul nem vagyunk hajlandóak szégyenérzetet érezni, még jobb úton járunk. A legnagyobb szégyenérzet úgyis azokban van, akik a szégyenérzetet próbálják kelteni.
Neki is elmondtam, hogy számomra mindig is az volt a természetes, hogy egy embernek minden nemű párja lehet. Ahogy már írtam: a biszexualitás az igazi nemnélküliség. Egy heteró embernek is könnyű belátnia, párom vérheteró, mégis nagy szerelmi vallomások közepette kijelenti, hogy ha én férfitestbe születtem volna, ő akkor is szeretne engem, pedig nem meleg.
Eleve úgy indultam, hogy azt hittem minden ember biszex. Valahogy a szexuális eszmélésem azzal kezdődött, hogy egy intenzív vágyat éreztem, amiről tudtam, hogy nemtelen. Önmagáért élő és bármilyen nemű emberek közt megvalósulhat.A nők azért (is) szexelnek más nőkkel, mert egy másik nőnek okozott gyönyört is a sajátjukként élnek meg, a férfiak meg sok esetben képtelenek bevallani saját maguknak is, hogy képesek lennének szexuálisan reagálni egy másik férfira, csak valahogy egy vérheteró, társadalmilag erősen kondicionált pasinak már félelmetes a tudat, hogy felállna a farkuk és elélveznének attól, hogy egy másik férfi dugja őket az érzékeny anális zónában és ezzel ingerelné azt a pontot,amellyel automatikusan és visszatarthatatlanul élveznek. Még a homofób is attól homofób, hogy folyton más férfiak farkával foglalkozik. Nem is tudják, de amikor szidják a köcsögöket, akkor épp más férfiak farkával törődnek és demonstrálják a többi hím felé megfelelési, elfogadásra vágyó kényszerüket. Ebben sok energia van, ennek a fele is elég lenne az elfogadáshoz, de ma nem a homofóbokról akarok írni. Senki sem nyomhatja el ugyanis büntetlenül a benne élő másik nemet. Már csak azért sem, mert elnézve őket nem a Férfi jut eszembe róluk, hanem a társadalom által beléjük oltott görcs, amit a személyiségük részévé tettek.
Abból indultam ki, hogy mindig igazságtalannak éreztem azt a megfellebbezhetetlennek tarott mondást, hogy a pasik vizuális, de legalábbis vizuálisabb típusúak. Szerintem ez annyira nem így van, hogy aracpirító igazságtalanság kijelenti. Mert semmivel sem vizuálisabb típusúak, mint a nők. Gondolkoztam azon, hogy talán azért van ez, hogy mindig uralhassák, ki nyúl a fenekükhöz és ki szopja őket. Eszembe jutott, hogy nem is olyan rég azért tetszett meg több meleg pornó is, mert istenien szopó férfiakat láttam benne. Ha egy pasi azt mondja, ő vizuális típus, akkor ragaszkodik a tekintetéhez, hogy mindig biztosan tudhassa, épp egy nő nyúl hozzá, de talán nem bízik meg a saját érzékelésében vagy nem meri kipróbálni azt. Márpedig a szex nem a görcsök és gátlások képzéséről szól, hanem a ledöntéseikről. A tekintetünk bizonyos mértékben mindannyiunkat kiszolgáltatottá tesz, ebben áll a pornó hatalma is. De szerintem lehet azt gondolni nyugodtan a felesleges görcsök elkerülése végett, hogy a szexualitásban csak mankók vannak önmagunk meghatározására, és nem skatulyák meg kőbe vésett szabályok. Hogy mindannyiunkban van biszexualitás (ha egyszer ott van anima és animus is), csak életünk bizonyos szakaszában heterók vagyunk, mert épp egy ellenkező nemű társaságát élvezzük (ahogy most én is), vagy melegek, ha egy azonos neműét (ha már mindenáron annak az egy tényezőnek a segítségével határozzuk meg ezt, ami a két lábunk között van-bár a dolog nem ilyen egyszerű a valóságban).
De lehet, hogy mindez a "minden ember biszexuális"-teória csak egy biszexuális ember fantáziája, hogy könnyebben boldoguljon egy heterónézőpontú világban.Pont én mondom ezt, aki nemrégiben azt álmodta, hogy van egy shemale-szeretője. Nem vagyok túl szigorú a szexuális kategorizálásban. Csak tudom, hogy a nemi szerepekkel való játék izgalmas perspektíva, míg a szűklátókörűség baromi lelombozó :) Mindenesetre elnézve a szex körüli rengeteg frusztrációt, sokat gondolkozom azon, nem lenne-e helyesebb inkább azon elgondolkozni, hogy ha egy nő könnyebben bevallja magának és másoknak is az azonos neművel való szexuális vágyat, akkor egy férfi ezt miért nem teheti meg büntetlenül?Pedig gondolom, hogy a férfiak közt is legalább annyian lennének, mint a nők között. Dennis Rodman ír a könyvében arról, hogy ha fekszik egy tengerparton és valaki éppen istenien nyalja-szopja, akkor őt nem érdekli, hogy az illető nő-e vagy férfi. Na jó, de ő nem is olyan, aki szégyelli magát a vágyaiért. Vagy hagyja belemagyarázni magába, hogy szégyellnie kéne a vágyaiért magát. És mindezt nem kell félreérteni: nem vagyok én heteroszexualitás-ellenes, de heteroszexizmus-ellenes már annál inkább. Megint egy kategória, aminek semmi értelme.

Lányregény

Lehetséges, hogy romantikus meg nyálas vagyok, vállalom. A maiak után főképp. Ma a következőképpen nézett ki egy tényleg romantikus szeretkezésünk. De vigyázat, mert nagyon nyálas lesz ám, igazi cukorhabos rózsaszín történet a miénk tudniillik. :)
Szerepjátékkal indítottunk, amelyben én voltam az olcsó kurva, akit nagyon keményen leszopatott és szájbabaszott, alig kaptam levegőt, néhol jólesően öklendeztem is a farka nyomán és élveztem, hogy kiköveteli magának erőszakkal is az utat, élveztem, hogy olcsó vagyok és megvehető, minél olcsóbb, annál jobban élveztem, imádtam hallani közben, ahogy hideg szenvedéllyel utasít "gyerünk, tudod a dolgot, szopjál, dolgozz meg a pénzedért, keményebben, olyan a szád, mint egy punci, szopjad még, még, gyerünk", miközben a hajamnál fogva markolta a fejemet, nem érdekelve, hogy veszek levegőt, hogy folyt a nyálam, hogy iszonyú fájdalmasan veri a seggem. Brutálisan gyönyörű volt. Az egész fejem csak azért létezett, hogy szopja és a lehető legmélyebbre fogadja be a farkát. És közben imádtam azt a kemény és gyönyörű farkat, amiért akkor már bármire képes lettem volna, amikor rámdobta a pénzt, amiért valóban megdolgoztam, hiszen véresre szoptam a szám. Még éreztem a vér ízét a számban és azt kóstolgattam, miközben benyomta a puncimba, amit már kellően gyönyörkészre edzettem a számmal, tulajdonképpen a számmal dolgoztam meg a puncim gyönyöréért is. Amikor olyan igazi romlott, mohó döggé tette a pinámat és kezdtem volna az újabb orgazmusokra felkészülni, kivette és immár óvszer nélkül betette a seggembe a farkát. Újra engedelmes és szinte alázatos volt vele az összes nyílásom, a fenekem főképp, bármelyik pózban. A hasamon fekve éreztem, hogy most aztán mindenhogy le vagyok igázva és uralva és minden szalonhisztimen túljutottam (arra nincs is semmi jobb, mint egy igazi kurvás szerepjáték) pusztán azzal, hogy szerelmet vallhatok neki azzal is, hogy megvehet, akármit megtehet velem, akárhova beteheti, azt csinál velem, amit akar, a kurvája vagyok és élvezem és meg sem érdemeltem a pénzt, amit kaptam tőle, hisz a kurva hűsége az élvezés, főleg miközben nagyon keményen és kitartóan kegyetlenül dugja a fenekem és telibeélvezi azzal a finom, drága, értékes és imádnivaló spermájával, megjelöl, mindennel felemel. Sírva tudnék nevetni ilyenkor, amikor érzem, hogy mennyire vadul bensőséges (bensőségesen vad) és felemelő minden olyan gesztus, ami pedig másoknál már rég határeset lenne a megalázás felé. Én minél közelebb érzem magam ehhez vele, annál inkább élvezek.
Nem is tudom még mi más igazán szerelmes és szentimentális vallomásra futhatta volna tőlem-tőlünk. Na mindegy, legközelebb tényleg lesz egy naplemente nézés meg fagyizás valami giccses folyóparton. :)

Nesze

Tudtam, hogy a statisztika hirtelen ezres nagyságrendű megugrása csak egy dolognak köszönhető: megjelentem a velvet muffinblogján és még csak nem is a számomra legjobbnak tartott írásommal, hanem egy bevallottan provokálós írással. Bár van annak pikantériája, hogy a velvet fikaturkász és alapjáraton is csak mocskolódni tudó kommentelői (tisztelet a kivételnek) kiakadnak épp akkor, amikor kedvenc műveletükről írok. :) Egyébként nem is rossz, aki direkte félre akarja érteni, az megtette, hogy már csak azért is lehessen jófej hülyeségeket írni, amiknek persze nem a blogomhoz, még kevésbé a stílusomhoz, vagy a posztjaim tartalmához van köze. A virtuális fingáshoz keresi a terepet és tök mindegy miben, de megtalálja. De meg kell mondjam, sokkal rosszabb reagálásokra számítottam (hozzászokva a velvet színvonalához). Persze mondhatnám, hogy "az iróniám kibaszott irodalmi fegyver", de az már egyszer le lett játszva.
A Velvet is kitesz magáért, már eleve úgy tálal, mintha én írnék sokkolóan majd a következőekben a kattintóknak mocsokról, pinaléről, bűzről. Természetesen nem így van, én csak egy könyv kapcsán kezdtem el gondolkozni azon, hogy nincs-e ez a pedantériamánia idegesítő túlzásokba esve. Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy mire jó ezzel a gusztustalanság címkével dobálózni, mikor mélyebbre menve nincs is létjogosultsága, hiszen attól még, hogy én bizonyos dolgokat nem csinálok (amiket a Nedves tájakban a lány igen), attól még nem fogok undorodni attól, ha ilyet olvasok. Az undorodók meg egyből magukra ismernek, jönnek és folyatják a nyálukat. A mocskolódó a mocsokra rezonál az univerzum törvényei szerint :).Az, hogy "tudom te is tudod hogy akinek az inge ennyire feltételezem nem vagy hülye" megvolt ugye? :) Kiszagolja az ütős címet, kattint, nem kell őt kétszer biztatni, aztán fikázódik. Hogy menjek el én hajléktalanszállóra, meg hát amúgysem mosakodom biztosan. Én meg azt mondom, hogy ha valaki ennyire hülye, annak nem fogok visszakozni, sem leállni magyarázkodni.
Nekem tetszik, hogy megmozgatódtak, az intelligensebb kommentekkel szívesen leállnék értekezni, a többi meg a szokásos szarcsi, foscsi kategória, amelyikből minden cikknél van jópár.A jó és láthatóan gondolkodóképes reagálásokat köszönöm. Az undorodók tábora meg továbbra is higiénikusan undorodik. Szeretek egészséges emberi reakciókat kiváltani. :) Most meghallgatom ezt, mert annyira illik a hangulathoz. :)

(Kiegészítés: egyébként a poszt, amit velveten beidéztek, még egy olyan okból is aktuálissá vált, mint a női testek médiamegjelenése, tudniillik szerintem tarthatatlan, hogy rendszeresen tök önkényesen retusálva jelenik meg a női nemi szerv néhány újságban, épp tegnap beszélgettünk arról pasimmal, hogy az egyiken le van retusálva (le van hagyva) a Vénusz-domb! Amin én enyhén kiakadtam, mert nem hinném, hogy ez az ideális, ez a férfiszemnek megkonzumált, kezelhető, szagtalan, szőrtelen, fullrózsaszín, kéz alá simuló higiénikus babapunci . Tudom, nem a valóság bemutatása a cél, de azt sem hiszem, hogy ennyire el kéne torzítani a valóságot, ez ugyanis a legkiábrándítóbb valóságnál is mocskosabb (lévén velejéig hazug) álláspont. Ezt üzenem azoknak is, akik szerint a higiénia egyetlen ellenpontja a redvában úszó mocsok és egyben gratulálok nekik életük eddigi tapasztalataihoz).

A fájdalom esztétikája

A fájdalom ínyencség.
Nem mindenki ért hozzá, dacára a BDSM-szubkultúra szélesedésének. Szerintem kell hozzá először is a gyönyör. A kéj egyre magasabb és magasabb fokára jutván az ember elkezdi kívánni a fájdalmat. Amikor úgy érzem, hogy miközben a farka ütemesen táplálja a pinámat és ettől minden egyes kis sejtem legmélye tocsog a gyönyörben, akkor azt is érzem, létezik egyáltalán fájdalom vagy az csak illúzió?Kételkedem, mint a heroinista. Olyankor annyira ki vagyok töltve maradéktalan és önmagából táplálkozó félelmetes mértékű gyönyörrel, hogy képtelen vagyok elhinni, hogy létezik fájdalom, hogy a testem fájhat. Hogy van fájdalom a világban, hogy az emberi test létrehozhat fájdalmat. Meg lehet benne zavarodni és függeni is lehet tőle. Olyankor jön az, hogy okozz fájdalmat, vagy én okozok magamnak. Hadd építsem be a gyönyörbe, hadd tegyem a részévé, hadd tökéletesítsem ki fájdalommal, hadd keverjem a gyönyörbe ínyencként a fájdalmat, hogy érezzem, hogy egészítik ki egymást. Szakácskodom velük, figyelem az arányokat és egy idő után nem tudom őket megkülönböztetni. Többször is volt már olyan élményem Vele a szexben, hogy az ájulás szélén voltam a gyönyörsokktól, visszakoztam, mert különben elvesztettem volna az eszméletem. Azaz úgy reagáltam, ahogy nagy fájdalomra szokás.
De önmagában csak a fájdalomtól nem jön ez elő. Nem minden fájdalom emel fel és nem minden fájdalom bevezetés önmagunk legmélyebb bugyraiba, ahonnan a szexuális kéjt is kapjuk. A gyönyörből kialakult fájdalom az, amit szeretnék Vele megosztani, mert ugyanúgy a testem részévé vált, mint a kéj. Ez a kettő is a maga orgiáját vívja bennem a farkával, nyálával, ujjával együtt. Mesternek kell benne lenni, mert nem minden fájdalom tesz méltóságossá. Sokat szenvedett emberek arcán lehet látni néha azt a "megszenvedtem a méltóságomért" kifejezést, amit orgazmus után is lehet látni, azt a megtörtséget. De az arányokat fájdalom-gyönyör témában nagyon érezni kell. Számomra például a mellkínzás sosem volt izgató. Nem bírom látni sem és az soha nem emelne fel, maximum csak megalázódnék tőle (márpedig sub nem vagyok, csak vele és neki). A kötözés és a kötél szorítása viszont rendszeresen magasabb fokú fájdalomhoz juttat, ínyencfájdalomhoz.Szárnyaló fájdalomhoz, amiből több leszek. Ez a művészet, megtalálni mindenki lelkében-testében ezt az eldugott és sokszor takargatott részt, amit felszabadítva a fájdalom önazonossá és céllal bíróvá válik. Élvezhetővé.
A szexben amúgy is sokszor érzem azt Vele, hogy vissza kell fognom a gyönyörömet, mert ahogy Ő is nekem, néha a gyönyörrel okozok fájdalmat. Hogy annyira élvez bizonyos dolgokat velem, hogy az már fáj neki.És visszafelé, megrettenek néha attól a fájdalomtól, amit ő okoz bennem a gyönyörrel, miközben pontosan tudom, hogy a legmélyebb mélységeinkben is egymásra találunk. És ez az egészben a művészet úgy érzem. Kikötözni és fájdalmat okozni mindenki tud, bárki. De mindennek ezt a párlatát adni, az már nehéz és kifinomult. Márpedig én ezt szeretem a fájdalomban. Ezt felemelés átélni, ez belémég és sugárzik belőlem. De csak az veszi észre, aki fogékony rá.
Mert azt kár lenne tagadni, hogy a fájdalmat ki lehet spórolni a szexből, nem lehet. A pinám addig érzi a küldetését, amíg ő bennem van, utána a kitépett hús hiánya tölti be, ami fáj. De ez vele jár, enélkül tartalmatlan lenne bármelyik aktusom. Hangsúlyt tesz rá, megkoronázza a gyönyörömet. Keretezi és túl is lépteti önmagán. Nem kell félni tőle és éretlenség letagadni a jelenlétét.
Meg tudom neki mutatni, hogy le tudom igázni a kéjjel és fájdalmat is tudok neki okozni a kéjjel. Viszont azokban az áldott pillanatokban már nem tudok semmiért sem felelősséget vállalni és óvatoskodni. Mihelyst a kéj betölti küldetését és tökéletessé válik, a fájdalom megjelenik és pikáns, többértelmű ízt hagy maga után, élvezhető disszonanciát, mert a szexben soha nincs tökéletesség, kizáró gyönyör. Már régóta nem egymást babusgatjuk a szex-szel, már van benne önpusztítás és fájdalom.Nem óvatoskodunk. Már túllépett rajtunk ez a dolog és már nem tudjuk uralni.
És ez minden, amit eddig tudok a fájdalomról.

Gyönyörmocsok

Azt mondja nekem valamelyik nap a pasim, miért élvezem, hogy néha undorító dolgokkal traktálom őt, amire ő csak fujjolni tud (persze viccesen). Meg ez egy időre esett azzal, hogy kölcsönadtam neki Charlotte Roche könyvét, a Nedves tájak címűt, ami valóban egy sokkoló írásmű annak, akinek a gyomra a női altájék gusztusos tálalásán edződött. A könyv ugyanis sportot űz a taburombolásból, azaz úgy mutatja be a puncit és a segget, hogy közben kell hozzá az erős gyomor, hiszen vannak benne extranaturálisan leírt dolgok, kvázi nem erős idegzet, hanem gyomor kell hozzá, egyfajta antimegfelelési kézirat a punciról és a valóság legextrémebb határáról. Az írónő fittyet hány arra, aki minderre fujjol, sőt élvezettel sokkol antihigiénikus leírásaival. Az ő nézőpontja teljesen a húsra, szagokra, levekre redukálódik méghozzá tárgyilagosan, már-már az egésznek az objektivitását érzem perverznek, nem is a tartalmát.Amikor először olvastam, akkor is tetszett, de most, hogy a fenekem egészen új megvilágításba került, újraolvastam. És most hiánytalanul tetszett. Hiányzott már egy ilyen könyv, mint egy falat kenyér ebben a túlhigiénizált világban, ahol a reklámok szerint be kell testápolóznom magam, mert nem tudhatom hova kapok csókot. De miért kéne azért betestápolóznom magam? :) A szex meg főleg nem a higiéniáról szól.
Azt mondtam neki, hogy ez az agyonhigiénizált és hazudott világ ezt hozza ki belőlem. Herótom van már a férfiaknak szánt illatszerreklámoktól (is). Mondta valaki, hogy irtózom az uram izzadságszagától? Nem, mert nem is így van. Imádom szagolni, beindulok tőle és ki szoktam nyalni. Mert az ízét is szeretem. Kikérem magamnak az agyonillatosított férfitestet. Nem szeretném az esszenciáitól megfosztani, minthogy más íze van az alkarja finom belső, zsenge húsának és más a combja belsejének. Illat-és ízorgia,és természetesen ugyanez vonatkozik a nőkére is. Élvezettel olvastam Eve Ensler könyvében, a Vagina-monológokban azt, hogy ki milyen illatúként jellemzi a saját pináját. Nem az ápoltsággal van nekem bajom, hiszen az természetes. De miért kell mindent túlhigiénizálni és szégyenérzetet kelteni azokban, akik ezt elutasítják? Miért ne nézhetné végig a pasim, ahogy pisilek, ha egyszer az beindít engem, miért ne nézhetném végig a lábai közül, ahogy ő pisil, ha egyszer az is beindít engem? Annyira totális higiéniadiktatúrában élünk, hogy már tényleg a valódi szagok és a restusálatlan, nyers látvány az izgató újra.
Érdekes ellentmondások vannak bennem, mert szeretem nézni a fashion-photography-t, de egyfajta fura izgalmat vált ki belőlem a tökéletes test, a perfekció. Ahogy a sok szilikonozott, műttetett tökéletességre törekvő test is. Kicsit előhozzák a szadista dominahajlamaimat (még jó, hogy nem vagyok zsűri a miss plastic hungary-n, velem megjárnák a lányok :)). Mindig elképzelek ide-oda a tökéletes testen egy vágást, egy sebhelyet, egy kötélnyomot, egy elegáns vércsíkot, izzadságfoltot, koszt, korbácsnyomot, hurkát, műtéti heget és máris jobb. Jan Saudek képei a legjobb példák erre.Egyszerűen természetellenes bizonyos helyekről leretusálni csíkokat, bőrhibákat vagy szőrt, miközben tudom, hogy azok ott vannak és nem bennem van a hiba és mindezt gusztus címén előadni, miközben ez szimplán hazugság, nem pedig gusztus. Szeretek nézni egy hájas testet is, ha érzem rajta az őszinteséget, és szeretek nézni csontos női testet is, mert a csontok is szépen megrajzolják egy nő formáját, vezetik a szemet. Viszont több dolgot nem szeretek. Undorodom a tökéletességtől, émelyít a szépség, a retus, a maximalista tökéletességkép és az ideál. Pórusokat akarok, szagokat, szabálytalanságot, bizarrságot, valóságot. Máskülönben agresszív leszek. Mert azt sem tudom ki állította fel, hogy a nők nem izzadnak, nem szarnak, nem szőrösödnek itt-ott, hibátlan a bőrük? Mert remélem ilyen prekoncepció sosem élt senkiben. A nők imádják a saját szagukat, imádják a saját pinájuk ízét és élvezik.Titokban, mint egy extravagáns kábszert. És nem tűrik érte a lecseszést. A perverzió nem létező fogalom-valami frusztrált higiéniamániás kényszerbeteg találta ki, hogy ne kapjon szívbajt a szex gyönyörmocskától, ahol mindezek összeadódnak. És ne kelljen látnia, hogy mindez mennyire élvezetes.
Ahol lehet keresem az ilyen alkalmakat, szeretek megbotránkozni, vagyis szeretem, hogy ezt próbálják belőlem kiváltani. Élvezem. A provokálhatóságra azok hivatkoznak, akik igyekeznek a saját ízlésükért és véleményükért levenni a felelősséget a saját vállukról.Holott minden arról szól a szexben és a saját testünkkel való viszonyban is, hogy vagy megtartunk kis intimsarkokat magunkban és takargatunk, vagy adjuk mindenünket, teljes nyíltsággal. Igazi, tabunélküli, élvezős gátlástalansággal. Bár néha én is rajtakapom magam a társadalom idomításán, amikor nyolcvanas évekbeli magazinokat nézegetünk és meglátok egy full szőrös pinát vagy segglyukat, de lássuk be a fekete szőr a rózsaszín húson meglehetősen állatiasan izgalmas, még akkor is, ha én mindenhonnan borotválom (persze, mert élvezem, ahogy a vér csorog a puncimon). És ha tényleg nincs tovább, akkor sem háborodok fel vagy undorodok, hanem még mindig ott a humor. Úgyhogy azért csak nézem. Amióta egy igazi, nyílt, sokkolóan intim kapcsolatban vagyok egy olyan emberrel, akivel bármit (értsd: bármit) meg tudok osztani, azóta (meg lehet vetni) képtelen vagyok feltartott kisujjal fintorogni bármin is, akár Charlotte Roche könyvén, ami nagyon is emberi dolgokkal van tele, hát még ha hozzáteszem az írónő eredeti elképzeléseit a sokkolásról.
Sokkolni addig lehet, amíg sokkolódni vágyó közönség van, akik aztán szívesen undorodnak és szívesen kifejezik, hogy undorodnak. Gusztustalanság addig van, amíg létezik egy réteg, akik a gusztusukat etalonnak kiáltják ki. A szex dolga meg mindezeket szépen, ütemesen, lucskos nedvességgel rombolni. Észrevetetni a kiömlő nedvekben, vad szagokban, nyers pórusokban a lelket.
Egy dolog lehet undorító és az a kifejezéstelenség.

Erőszakpropaganda

Lehet, hogy nem kéne a reggelim mellé elolvasgatni az aktuális napilapok legfrissebb híreit, mert rendszeresen felhúzom magam rajtuk.
Ma például azt olvastam, hogy az új pszichológiai szakvélemény szerint Zsanettet tényleg megerőszakolták. Jééé, tényleg? Minek utána a téma a kezdetektől úgy volt beállítva, mintha ő találta volna ki az egészet. Arra gondoltam, mennyire undorítóan tipikus Magyarország reagálása a Zsanett-ügyben. És hogy milyen jellemző általánosságokat lehet megállapítani a nemi erőszakra való reagáláskor. Nagy ám a férfiösszefogás ilyen esetekben. Elvégre nem férfi a talpán, aki egy alkalmat kihagy, netalán visszautasít. Még jobb, ha az alkalmat ő erőszakolja ki akár fenyegetéssel, de mindenképp kényszerrel. Aztán utána úgyis rá lehet fogni a mocskos kurvájára, hogy minek kellette magát, mert ugye az természetes,hogy a nő kelleti magát, egyenesen könyörög a nemi erőszakért, szerencsétlen férfi nem is tehet róla. Itt főleg és különösképpen, ahol a rendőr ingyen szopat a szerencsétlen prostival azért,hogy ne indítson eljárást ellene.A rejtett tanulság és konklúzió az, hogy a megerőszakolt nő inkább ne indítson eljárást,tűrjön, hallgasson, mert a végén tényleg ő lesz meghurcolva. A Zsanett-ügy tálalása már a kezdetektől erről az üzenetről szólt ( a többi csöndben szenvedő megerőszakolt nő felé). Ez felvet pár kérdést.
Miért kell egy nő megerőszakolásakor automatikusan olyan kételyeknek felmerülniük, miszerint az biztos meg se történhetett, vagy ha igen, akkor nem úgy, nem akkor? Miért kell azon meglepődni, ha tényleg kiderül, hogy megtörtént? Miért nem egyből a lány pártjára állnak és nem a rendőrökére? Miért kell azt előtérbe állítani, hogy milyen a megerőszakolt nő, miközben a téma szempontjából mellékes? Értem ezalatt azt, hogy Zsanettről is lehetett hallani azt, hogy táncosnő (amiről a paraszt magyar rúdtáncosra asszociál úgyis). Nem mindegy? Mintha azt sugallná az egész, hogy egy jól kinéző, csinos, esetleg könnyűvérű nővel meg lehet tenni a megerőszakolást. Tegye fel a kezét, aki nem veszi észre ebben a média által sugallt íratlan konklúziót. Amikor a rendőr ügyvédje (dr. magyar györgy-jellemzően) kijelentheti a tévében somolyogva, hogy a lányról köztudott, hogy "nem az angolkisasszonyoknál nevelkedett" (kacsintás,mocskos kurva érted), akkor azzal azt üzeni, hogy aki nőnek született, az nem viselkedhet bárhogy, vagy ha mégis számoljon ezzel a természetes következménnyel, hogy meg lesz baszva. Ahol az előzetesből kiszabadult rendőröket már-már tapssal ünneplik, meg nyakukba boruló menyasszonyokkal (rendes fiú a Pista, ő nem csinál ilyet, előre szokott köszönni, ahogy azt a Fókuszban a szomszéd is elmondja róla majd), hogy lássa a plebejus is, hogy ezek milyen tisztességes srácok, hiszen egy férj vagy egy vőlegény biztos nem erőszakol meg védtelen nőt. Őket bemocskolja, besározza egy tisztességtelen nő, aki biztosan hazudik, vagy ha mégsem hazudott, akkor meg is érdemelte, hogy megerőszakolják. Fogjuk már fel végre, hogy ezek mind-mind kimondatlan,de tudatalattiba annál egyértelműbben sugallt íratlan közmegállapodások, amik a megerőszakolt nők sokaságában félelmet, megszégyenítést és bűntudatot rögzítenek. Vajon akik ezt elfogadják, mi több terjesztik, azok tisztában vannak ezzel? Hogy a megerőszakoló pártján állnak?És meddig teszik (mert tehetik) ezt?Amíg legközelebb nem az ő anyjuk, nővérük, lányuk, barátnőjük lesz az áldozat?
A végére néhány beszédes adat:
"Jelenleg is előítélettel viseltetnek az emberek a megerőszakolt nők iránt. Egy 2006-os felmérésben az emberek 32 %-a mondta azt, hogy azt gondolja, hogy azok a nők, akiket megerőszakolnak, felelősek abban, hogy megerőszakolják őket. Ezt a férfiak 40, a nők 25 százalékban vélték így.
A férfiak 15%-a gondolta azt, hogy ha egy férfi a feleségét erőszakkal kényszeríti szexuális együttlétre, az nem számít nemi erőszaknak. Ugyanezt gondolta a nők 8%-a." (forrás: http://szexologia.blog.hu/2007/06/21/nemi_eroszak_hatasai_szex_szexologia)
Gratulálok az illetékeseknek és innen üzenem, hogy mélységesen szégyelljék el magukat.
(A képek elrendezései miatt előre is elnézést, de muszáj volt mindkettőt beillesztenem, annyira szimbolikusnak találtam őket.)

Szelektív élvezetek

Mivel úgy érzem, hogy a gésagolyóimat kezdem kinőni, azaz kiszűkülni belőlük (értsd kisebbek kellenének), úgy döntöttem, hogy más, komolyabb és specifikusabb intimtréner-edző készüléket keresek és meglepett az, amit találtam illetve nem találtam. Hogy mennyire szegényes a magyar szexshopok ilyetén választéka.
Leginkább pasim a nagy szexshopjáró, kívülről fújja Budapest összes szexshopját és eddig is mindig meglepett bármivel, amire akár csak véletlenül utaltam neki. A játékszereinket folyamatosan bővítjük tehát, még akkor is, ha most annyira nyers a vágyunk, hogy a tárgyak kiszorulnak belőle. A célra törő vágy a másikat húsánál fogja ragadja meg és nem jut el a tárgyakig. Ez nem jelenti azt, hogy ne használtuk volna már a szemkötőt, a lovagló-és a lila tollas cirógatópálcát, a boámat, a bondage-kötelet, a G-pont vibrátort, a vibratojást és ugyanennek kétágú rúd-megfelelőjét, a csikló-és hüvelyvibrátort, plusz a majd a pegginghez használandó dildószettet, amit amikor először megláttam meglepődtem, ugyanis a farok első ránézésre épp olyan, mint a pasim farka. Mondhatni majdnem a saját farkával lesz seggbedugatva.
Amit most keresek az olyan készülék, mellyel jobban tudom edzeni az izmaimat, mondjuk interaktívabban, bár nem ez a jó szó. Anno a gésagolyóimmal úgy játszottam, hogy betettem őket, majd kézzel próbáltam kihúzni, az izmaimmal benntartani. Kötélhúzás golyókkal. Majd utcára is kimentem úgy, hogy bennem voltak és egyetemi előadás közben is gyakorolgattam velük. És most szeretnék továbblépni. Rábukkantam a Kegelcisor nevű kis súlyzóra, amit már képen meglátva elkezdtem megkívánni, ideális a kiképzése ugyanis. Dildóval nem tudnék annyira csak a hüvelyizmokra koncentrálni, mivel az ugye farokvastagságú, nekem meg azért mégiscsak valami keskenyebb kéne, mert nem a hüvelyfal masszírozása és ily módon az orgazmus elérése az elsődleges cél, hanem az erősítés és az, hogy még koncentráltabban érezzem, mennyire tudom összehúzni. Igen ám, csakhogy kiderítettem guglizás után, hogy ez Magyarországon nem kapható. Furcsállom, hogy a testkultusz idejében, amikor gyakorlatilag az egész test erőssége és feszessége már-már mániás fontosságú, addig ha egy ilyen céleszközt akarok beszerezni, az nem megy könnyen. Találtam ugyan a Diamond Szexshop oldalán egy készüléket csekély 14 ezerért,meg egy másik intimtréner-eszközt (ami meg nem volt raktáron), de azt nem találtam megfelelőnek. Az alkalom jó volt arra, hogy végre végignézzem a szexshopok kínálatát, a rakás vibrátort, meg hogy újabb kiegészítőket keresgéljek, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyesmire nem térnek ki.Puncizsibbasztó vibrátorból a felhozatal pazar, de épp ebből vajon miért nem?Félreértés ne essék semmi bajom a vibrátorral, nagyon érdekes élményeket adhat, lehet tanulni általa, de hosszútávon mégiscsak kifárasztja a puncim, mert annyira nem követel a tőle befogadó munkát. Azt már mondani sem merem, hogy tűlünk nyugatabbra az ember elmehet akár neocontrol terápiára is, ami abból áll, hogy az illető hölgy beül egy székbe, amely úgy stimulálja a medenceizmokat, hogy azok automatikusan összehúzódjanak. Közben persze nem kizárt az orgazmus, hiszen a hüvelyi (de még a csikló) orgazmus is nagyon nagyban függ a hüvelyizmok erősségétől. Ami meg valahogy adja magát. Gyerekkoromtól kezdve imádom a PC-izmaimat edzeni, bár akkor még nem adtam neki így nevet, de éreztem, hogy ez jó, így aztán már tizenév óta igénybe van véve, mégsem tudom, hogy tényleg megfelelően szoros-e, jó-e, feszes-e. Szex közben érzem, amit érzek és pasim rendszeresen ájuldozik tőle, de mégiscsak kíváncsi vagyok mit mond egy "objektív mérce". Ami még ráadásul élvezetes módja is mindennek, és mi lehetne szebb hüvelyizom témakörben, mint a hasznost a kellemessel összekötni? Én csak szeretnék egy eszköz szemével is magamba látni.
Még rajta leszek a keresgélésen, de akkor is bánt, hogy ezzel nem foglalkoznak a szexshopok és ennek az okát is keresem.
Más. Beszélgettünk pasimmal a pornóról, miután végre ennyi év után megnéztünk együtt egy Ashley Blue-szösszenetet (régebben az ő filmjeit preferálta) és rájöttem milyen jól mennek szopáshoz a mandulvágású szemek és a széles arccsont. Talán azért szerettem eddig japán csajokat és keskenyszemű európai csajokat nézni szopás közben, mert az arcuk olyan, mintha eleve a szájban lévő farokra lenne ráformálódva, mintha az arcuk pont erre lenne kiképezve. Ettől függetlenül azt is bírom, miközben a nő fasszal a szájában néz fel, mert az meg az orálszex dominanciájáról szól, tetszik, ahogy egy egyszerű gesztussal zárójelbe lehet tenni a szopató férfi fensőbbségét.